Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban

hozott hagyományoktól és az egyház által kanonizált 14 stációs keresztutakat építeni (Márkó, Olaszfalu, Bakonybél, Gyulafirátót, Vöröstó). (5. kép) Kapcsolatrendszerük még mindig Dél-Németországig és Ausztriáig terjedt. A kislődiek Münchenből hozatták a stációk festett terrakotta domborműveit, a lókuti hívek a bécsi Geburth vasgyárban rendelték meg a keresztút képeit. A dándi hívek bécsi kőfaragót bíztak meg a 1933-ban felállított vöröskő stációk és keresztek kifaragásával. A kálváriákhoz fűződő szokások, hagyományok A Veszprém megyei németek körében a kálváriákhoz kötődve olyan vallási gyakorlat, hagyomány őrződött meg, amely - gyakran kikerülve az egyház ellenőrzési körén kívül egészen archaikus vonásokat konzervált. A kínszenvedésről való ájtatos megemlékezés elsősorban a nagyböjthöz, a nagyhéthez, nagypéntekhez kötődött, de alkalomszerűen sorra került pénteki napokon, a Szentkereszt és Hétfájdalmú Szűzanya ünnepein, Halottak napján a Rózsafüzér Társulat imaalkalmain és a mindennapos magánáhítatban is. A leggazdagabb szokásanyag a húsvéti ünnepkörhöz kötődött. A húsvétot megelőző nagyböjti időszakban, amely a lelki készülődés ideje volt elsősorban imádsággal és önmegtartóztatással készültek az ünnepre. A hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjedő negyven nap Városlődön minden péntekén a délutáni órákban és este eljártak a kálváriára imádkozni. Németbarnagon az 1824-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint ilyenkor tömegesen végeztek ájtatosságokat a kápolnánál, és gyakran csak magányosan a kálváriahegy keresztjénél, de mindez pap vezetése nélkül történt.

39 Bándon és Bakonyszentivánon vasárnap délutánonként végeztek a kálvárián keresztúti ájtatosságot. Magyarpolányban a böjt ideje alatt a lányok vasárnap délután mentek fel a kálvária hegyre, ahol közösen énekeltek: „Dort unt' auf grüner Heide, geht ein Morgensternlein auf... " A falu népe virágvasárnap hajnali két órakor indult a kálváriára. A házak előtti patakocskában arcot mosva, megtisztulva gyülekeztek némán a domb alján. Mindenki gyertyát gyújtott, majd a Fájdalmas Rózsafüzért imádkozva elindultak a lépcsőkön. A közös ájtatosság az első harangszóig tartott (5.00). Ekkor a közeli temetőbe ment mindenki, hogy a maradék gyertyát elhelyezze elhunyt hozzátartozói sírjára. Ezen a napon délután újra elindultak délután két órakor a kálváriára, ahol minden stációnál közösen imádkoztak. A tetőre érve az alkalomhoz kötődő éneket énekeltek: „Nun gehet mein Jesus so schmerzlich in Leiden...", „Jesus ist heut' eingezogen in die Stadt Jerusalem. Veszprémfajszon és Porván azt a középkori gyökerű szokást őrzik, hogy a nagyhét min39- Veszprémi Érseki Levéltár, Acta et fragmenta, Barnag 1824. 29/16.