Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Lantosné Imre Mária: Szakrális belső- és külső terek a dunántúli német településeken. A hagyomány és a változás

Megjegyeznénk, hogy katolikus német nyelvterületen a frank és bajor vidékeken különösen a fából vagy kőből faragott, festett ún. „Hausmadonna" szobrokat kedvelték. A Szúz Mária faragványok mellett Szent József a gyermek Jézussal ábrázolás is gyakran megjelenik a házak homlokzatán. Képi tartalmában az utóbbi is az oltalom jelképe. Szent József szobra a magánépületek mellett sokszor óvodák, iskolák oromfalán látható. A hazai emlékanyag példáját a barokk kori főúri és polgári alapításokban kereshetjük. Ennek legszebb változatai a nyugat-dunántúli és burgenlandi, egykor Magyarországhoz tartozó településekről, az Eszterházy, a Batthyány, valamint a Nádasdy birtokokról ismertek. A ház népének oltalmát biztosító szentek ábrázolásának klasszikus előképe az Eszterházyak fraknói várának kapuépítménye, amelynek fülkéiben Szűz Mária két oldalán Szent István, Szent Imre, Szent László és Szent Vencel szoboralakjai állnak. Hasonlóan Sopron város számos polgárházának homlokzatán láthatók fülkeszobrok. A homlokzati szakrális díszítmények témáját helyenként meghatározta a ház lakóinak foglalkozása. A pásztorházakon Szent Vendel és Lénárd, szőlőbeli présházakon Donát és Orbán ábrázolása látható. A Zsámbék területén álló pásztorház homlokzatát Szent Vendel dombormű díszíti. A Szentháromságot, Szűz Máriát és a védőszenteket megjelenítő provinciális ábrázolások általában névtelen alkotók munkái. A telepített német falvak helyenként napjainkig megőrizték építészeti sajátosságaikat. Ez hatványozottan vonatkozik a települések belterületén, a magántelkeken állított szakrális emlékanyagra, és a hozzájuk kapcsolódó szokásanyagra. A Dél-Dunántúlon, a Schwäbische Türkei területén jelentős számban épültek a lakótelek utcafrontján az úrnapi kápolnák, az ún. Strass-Kapelle-k. Építészeti megjelenésükben a barokk, klasszicizáló és eklektikus megfogalmazásban egyaránt előfordulnak. A korai egyházlátogatások beszámolnak arról, hogy kezdetben e célra deszkakápolnákat emeltek. Az összecsukható ún. „deszkatákolmányok" helyébe a 18-19. század fordulójától már szilárd anyagból építettek körmeneti állomásokat, a liturgikus előírás szerint településenként négyet. Az utcai kápolnákat Űrnap kivételével, keresztjáró napokon, a húsvéti feltámadási ünnepi körmenet, valamint templombúcsúk alkalmával is látogatták. Az egy belső terű, oltárral, kívül ajtóval ellátott kisméretű építmények berendezése nem igazodott ikonográfiái elvárásokhoz. A családok maguk belátása szerint ékesítették fel képpel, szoborral, Űrnapján virágokkal. Az oltárra helyezett képekés szobrok általában Jézust, valamint Szűz Máriát ábrázolták. A 19. század második felétől alakult ki, hogy kisebb-nagyobb keretezett szentképeket is elhelyeztek a kápolnában. A szabadtéri úrnapi körmenetek hagyományát több helyen ismét felújították, és a kápolnákat helyreállították. A lakóépületek telkén az utcafronton a családok néhol fogadalomból szobrot vagy