Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Lantosné Imre Mária: Szakrális belső- és külső terek a dunántúli német településeken. A hagyomány és a változás

keresztet állítottak. Példáink nyomán megállapíthatjuk, hogy ez főként a 18-19- századra volt jellemző. A Tolna megyei Závod lakossága a 18. század elejétől fokozatosan népesedett be Fulda, és Bajorország vidékéről. Kegyurai az elsassi származású Mercy család tagjai, később az Apponyiak lettek. A településen számos szobor és kereszt látható. A legkorábbi alapításúak a családok költségén készültek. A 18. század végén, a jelenlegi Anna utcában egy lakóház telkén emelték Páduai Szent Antal oszlopon álló szobrát. A Seifert-család a 18-19- század fordulóján a saját kertjében fogadalomból emeltette a Szeplőtelen Fogantatás homokkő emlékét. A 19. század végén ugyancsak ők építtették a szobor mellé az Úrnapi utcai kápolnát.

11 Az egyik legkorábbi baranyai emlék Kozármislenyben a falun átvezető úton, az egyik ház kertjében, az 1795-ben állított kőből faragott kétfülkés képoszlop (Bildstock) mellette kőkereszttel. A Bildstock fülkeszobrai már hiányoznak. A kereszt a 19- század második felében készült. A dél-dunántúli német falvakban nemcsak a község belterületén, hanem a határban lévő magántelkeken is állítottak képoszlopokat. Erre vall a bólyi plébánia Kegyes Alapítványijegyzőkönyvében szereplő bejegyzés 1888-ból, mely Szent Teklának, a jó halál védőszentjének egykori kultuszát idézi. Eszerint 1807. július 13-án Göller Ádám a Nagynyárád felé vezető úton felállíttatta Szent Tekla képoszlopát. Ezt a tényt az 1829- évi canonica visitatio, Szepessy Ignác egyházlátogatási jegyzőkönyve is megerősítette. A képoszlopot 1891ben, az alapítvány összegéből megújították és fali fülkéjébe a szent, új olajfestésű képét helyezték. A téglából emelt, négyzet alaprajzú, cserépzsindellyel fedett sátortetős építmény fali fülkéjében a II. világháborúig a fenti kép még látható volt. Miután a képoszlop megsemmisült, a szent tiszteletének helyi hagyománya is feledésbe merült.

12 A Somogy megyei Mikében 1897-ben „öreg Brandmüller János és neje Frank Rozália" a falu állatállományát elpusztító száj- és körömfájás járvány miatt engesztelésül állíttatták fel a német utcában Szent Vendel szobrát. A magánfogadalom hatására a faluközösség Szent Vendel fogadott napját évente megtartotta. Az utóbbi évtizedben helyenként tapasztalható, hogy a vallásos népélet objektumait helyreállítják és a hozzájuk fűződő szokásokat is felújítják. Ez a közösségi igényből fakadó szándék napjainkban újraértelmezi a hagyományt. A megújuló templombúcsúk, a német nemzetiségi testvértelepülési találkozók alkalmával a leszármazottak felkeresik a családok által egykor alapított emlékeket és felújításukról gondoskodnak. 11. L. Imre 2003: 203. 12. L. Imre 1993: 261.