Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Sz. Tóth Judit: Megújuló szokások a Pilis-hegység német közösségeiben. Farsangtemetés

teljesen folytonos a szüreti felvonulás megrendezése, bár volt, ahol egy-két évvel a kitelepítések után már új színt kapott a beköltöző alföldiek, matyók kultúrájából. Mai formájában megújult szokást és tartalmát vesztett „megszokást" is lehet tapasztalni. Van - általában ahol több nemzetiség él együtt - ahol a felvonulás csak egy megszokott, évi rendezvényként szerepel. Másutt, ahol egységesebb a közösség, igény van a szokás összetartó erejére, ott új tartalommal tudták megtölteni a régi formát: pl. Vörösváron, Solymáron, ahol a hagyományos résztvevők mellett ötletesen feldíszített mezőgazdasági járműveken felvonul a falu összes gyermeke az ovis csoportoktól az iskolai osztályokig. Az említett szokások hajdan is közösségi térhez kötődtek, de jelenleg egyre nagyobb térbe helyeződnek át: a templomból a templom köré, a kocsmából a művelődési ház nagytermébe vagy az utcára. Nyitottabbá is válnak, cél, hogy az egész közösség ünnepe legyen. A helyi kábeltévé közvetítésével az egész falu az esemény passzív részesévé válhat. (Miközben beszél róla, véleményt mond, összehasonlítja korábbi emlékeivel.) Mivel a szokás eredeti jelentését - a szüret befejezése, hálaadás - a szőlőtermesztés megszűnésével elvesztette, időpontja változhat, azaz időben is kitágul: a szomszédos települések egymást követő hétvégékre szervezik a bált, és rendre felkeresik egymás rendezvényeit. A megújult szokások mellett előfordulnak új szokások is, melyek többnyire csak egy-egy településen újak. Az egymás ünnepein részt vevő lakosok átvettek, „lemásoltak" olyan szokásokat, melyeket az adott településen nem gyakoroltak. Nem mondható, hogy ismeretlenek lettek volna, de egy-egy erős egyéniség kellett hozzá, hogy a helyiekkel elfogadtassa, meg tudja gyökereztetni. Az átvétel általában sváb közösségből történt, de nem minden esetben. Érdekes példa az átvételre az úrnapi virágszőnyeg. Mindenütt díszítették a körmenet útvonalát zöld ágakkal, fűvel és virágszirmokkal, az úrnapi sátrak előtti részt virágkompozíciókkal. De az egybefüggő, akár több száz méteres virágszőnyeg „megalkotásának" Pest megyében Budaörsön, Budakeszin, Pilisvörösváron volt hagyománya.

3 Egy visegrádi asszony Budaörsön járva látta a virágszőnyeget és szerette volna elkészíteni. 1946-ban készült először a visegrádi templom falain belül, mert akkor körmenetet nem lehetett tartani. Két évtized múltán a hatvanas években élesztették föl, s azóta hagyomány lett a templomi virágszőnyeg, ami moha alapra készül a valódi szőnyeget imitálva, és sokáig megmarad a hűvös templomban.

4 Hasonlóan mesélik a dunabogdányiak a saját templomi virágszőnyegük eredetét. Ők valószínűleg a visegrádiaktól hozták át, s a hagyománnyal együtt annak eredetmagyarázatát is átvették. Ma már minden faluban megünneplik Márton napját, amelynek jellemzője a lampi3. Úrnapi virágszőnyeget Csömörön is készítenek napjainkban. A ma szlovák falunak ismert Csömörre bizonnyal az egykor betelepített németek közvetítésével került. 4. Mezei 1994: 4.