Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire

amit az esti bálban azután közösen fogyasztottak el. Tótvázsonyban szinte kötelező volt húshagyókor a házakból az élelem eltulajdonítása, amiért senki meg nem sértődött. Alakoskodó felvonulások („Faschingnarr") ismertek Isztimérről, Gántról, Szárról, Újbarokról, Mezőfalváról, amelyek ugyancsak adománygyűjtéssel jártak együtt.

41 Isztiméren viszont a maszkos alakoskodás húshagyókor, míg az adomány (tojás) gyűjtés hamvazószerdán történt. Ugyanakkor itt, továbbá Mezőfalván három napos bált tartottak farsang végén. Pusztavámon minden farsangi vasárnapra esett egy bál, így külön báloztak a dalárda tagjai (Sängerball), a tűzoltók (Feuerwehrball), az iparosok (Handwerkehrball), a bányászok (Bergarbeiterball). Legkiemelkedőbb az előbál, a legények és a házas emberek bálja volt, ami a farsang végén két napig tartott, ahol a legények ellátásáról a lányok gondoskodtak, amelynek fejében a bál költségeit a legények viselték.

42 A húshagyói bálon avatták legénnyé különböző próbatételekkel, a férfivá válás megmérettetésére Veszprémfajszon, Tótvázsonyban, Szentjakabfán, Jásdon a 16 esztendős fiúkat. A farsangi zajkeltés, a maszkos alakoskodás, amely az egész német nyelvterületet jellemezte Európában,

43 a tél kiűzését, a gonosz távol tartását szolgálta. A farsang lezárásának jelképes cselekedete volt a farsangtemetés („Fasching eingraben") vagy a bőgőtemetés, a halottas játékok egy változata, amikor ravatalra tették a farsangot vagy az ezt jelképező bőgőt és elsiratták, gyakran obszcén kifejezésekkel és mozdulatokkal kísérve, majd tort ültek. Mindezt hamvazószerdán délután. Úrkúton ilyenkor elástak egy üveg bort az asztal alá, amit azután húsvétkor muzsikaszóval elővettek. Kislődön, Herenden a nagyböjt kezdetén egybe gyűltek a fiatalok még egy muzsika nélküli mulatságra, amellyel lezárták a farsangot. Pusztavámon húshagyókedd éjjel temették el a farsangot, Mezőfalván pedig a hamvazószerdát követő csütörtökön.

44 A farsang farkának elmaradhatatlan étke volt a farsangi fánk és a forgácsfánk, Móron a kvircedli, a Khatznpratzl, a Nussstangl és a Schokoladi-Kranzl.

45 A német nyelvterület céh- és diákszokásait őrizték meg a dunántúli német közösségek a farsangi kakasütés szokásában, ami húshagyókeddi jellegzetesség volt. Leányvár, Csobánka, Pilisvörösvár, Piliscsaba, Pilisszentiván, Zsámbék, Üröm, Pesthidegkút, Törökbálint, Diósd, Süttő, Tát, Pilisszentkereszt német közösségeiben többnyire hamvazószerdán, csak Süttőn húshagyókor, Taton farsangvasárnap, egy földbe ásott kakas fejét kellett egy bekötött szemű, körbe forgatott legénynek kaszával lecsapnia. Az állatot azután közösen elfogyasztották. A Balaton-felvidéki Hidegkúton hamvazószerdán agyoncsapták a kakast. A Baranya megyei 41. Gelencsér-Lukács 1991: 193-194. 42. Gelencsér-Lukács 1991: 210-211. 43. Freiherr von Reisenberg-Düringsfeld 1898: 55-90. 44. Gelencsér-Lukács 1991: 211. 45. Gelencsér-Lukács 1991: 182.