Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire

rázni. Utána a házaspároké volt a táncterem, ugyanis ilyenkor avatták fel az új párokat, a menyecskét az asszonyok, a férjét a férfiak emelték a magasba. Éjfélig, sőt reggelig tartott a mulatság, amit hétfőn este folytattak. Kedden a legények összegyűjtötték a lányokat és a pénzt, folytatva éjféli harangkondulásig a táncot. Hidegkúton a három napon külön báloztak a legénykék, külön a legények és a házasok. A lányoknak anyjuk a bálterembe vitte el a forralt bort és a fekete kávét reggelente. Márkon litánia után kezdődött vasárnap a mulatság, amit addig szakítottak meg, amíg hazamentek vacsorázni. Reggelig táncoltak, majd délután 4 óra körül folytatták húshagyó kedden éjjel 11 óráig. Ezzel egyezett meg a magyarpolányiak farsangi szokása is. Úrkúton, Szentjakabfán, Kislődön szintén három napig báloztak. Utóbbi faluban húshagyókor csak éjjel 11 óráig. Pulán ilyenkor folyt a tollfosztás, amit farsang vasárnaptól húshagyó keddig naponta „tollas bállal" zártak. Az iskolásoknak külön volt a farsangi bál (Schulfasching), ahol a közösség táncait megtanulhatták. Kolontáron három csoportban farsangoltak: egyik az iskolásoké, másik a fel nem avatott és a felavatott legényeké, a harmadik pedig a házasoké. A legények báljára csak eladó sorban lévő lányok mehettek el. Jásdon a süldő legények és a házasulandók báloztak külön. Városlődön három kocsmában tartották a három napos vigalmat húshagyó éjfélig. Gyulafirátóton viszont csak húshagyókor tartottak bált, egy alkalommal. A bálokon meghatározott volt a táncrend (ugrós, keringő, mártogatós, polka) és meghatározott volt a lányoknak a három napon viselt ruhája is, ami falvanként változott. Utóbbi jellemezte a Fejér megyei német közösségeket is. A világos és a tarka, könnyen mosható anyagból készült ruhákból állt a báli viselet, eltérő színű szoknyával és újassal. Farsang hétfőn Magyarpolányban, Tótvázsonyban, Pulán és Herenden még az 1940-es években külön asszonyi mulatság volt, az asszonyfarsang, ahova férfiak nem tehették be a lábukat. A tánccal, az ilyenkor végzett analógiás cselekedetekkel a bőséges termés biztosítását szerették volna elérni. Magyarpolányban három szőlőtőkét is megmetszettek, hogy bő termésük legyen. A farsang végének legmozgalmasabb napja húshagyó kedd volt. Nagyvázsonyban, Gyulafirátóton maszkos legények vonultak faluszerte adományt gyűjteni. Pulán egész menet állt össze maszkos alakoskodókból, amelynek központi figuráit a házaspár „die Kredl und ihr Mann" jelentették. Egész nap járták a falut ételadományt gyűjtve, menetüket az iskolások zárták. Vöröstón 1936-ig tartottak alakoskodó felvonulásokat, ahol a menyasszony és a vőlegény volt a központi figura, akiket a farsangi bolondnak mondott legények követtek, közülük legfigyelemreméltóbb a szamaras ember volt, zsákból formált szamáron ugrándozva. Maszkos falufeljárást tartottak adománygyűjtéssel egybe kötve Kolontáron, Szentjakabfán, Hidegkúton, Tótvázsonyban. Utóbbi helyen a „Hans und Gretl" keréken forgó figurával járták az utcákat. Úrkúton a lányos házakat meszelt X jellel látták el. Sok helyen a maskarások tojást, szalonnát loptak is. Amíg egyik csoportjuk a háziakkal tréfálkozott, addig néhányan közülük kérés és engedély nélkül élelmet gyűjtöttek, nagy derültség közepette,