Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire
tek ismét egy liter borral. A levest városlődi cifra cserépfazékba, a tésztaféléket pedig festett városlődi keménycserép tálra tették, amit hímzett kendőbe takartak. A komaasszony ilyenkor félünnepi viseletben volt, vállán a fehér alapon fekete pettyes, csipkés szélű vállkendővel, amelyet komaasszony kendőnek neveztek és amelybe gyakran a komakosarat is belefogták. Tótvázsonyban a keresztanya komaebédet először a keresztelő napján vitt, majd utána még öt alkalommal, amit a hímzett kendővel letakart kerek komakosárban (Essentragskorb) helyezett el. Egy hétig általában a szülésznő látta el itt, a szobának ebben a részében az anyát és a gyermekét, akit már egy-két napos korában igyekeztek megkeresztelni, nehogy a gonosz erők árthassanak neki. Ezért égették keresztelőig a mécsest éjszaka is és szentelték meg szentelt vízzel a kisgyermek bölcsőjét naponta. Innen indultak a keresztelőre a csipkés pólyába kötött kisdeddel, akit kasmírkendővel vagy hímzett terítővel takartak le. Keresztelő után ide léptekbe, mondván: „Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk." (Einen Heid hab ich weggetragen, einen. Krist hab ich gebracht.) Itt fordította a keresztanya tükör felé a kicsit, hogy felnőve, majd törődjön külsejével. 23 Itt, a kultikus térben tartották meg a keresztelői lakomát, a paszitát (Kindseit), amelyre a nagyszülők és a keresztszülők voltak hivatalosak. A paszitába érkező vendégek az ajtó melletti szenteltvíz tartóba mártották ujjukat és a szentelt vizet a családtagokra hintették, nehogy rosszat vigyenek be és hagyjanak maguk után a házban. 24 Innen indult az anya a gyermekágyból felkelve első útjára, a templomba egyházkelői áldásra és oltárkerülésre, ahová gyermekét is magával vitte komaasszonya kíséretében. Esetenként a bába is velük tartott. 25 Az ifjúvá serdült gyermekek innen indultak párt választani: a legények leánykérőbe, a leányok pedig itt fogadták a jövendőbelijüket. Itt, a szoba munkaterében zajlott a fiatalok kedvelt szórakozási alkalma, amely egyúttal legkedvesebb és legvidámabb társas munka is volt számukra, a fonó, ahol pajkos játékok közben egymás szándékát kifürkészhették, ahol szerelmek szövődtek, vagy formálódtak házassággá. Itt történt meg a leánykérés és a jegyváltás, itt találkozhatott a tornácon vagy a gádorban egymással a fiatal pár addig, amíg a szülők a házban a hozományról tárgyaltak, megegyeztek a lakodalom időpontjában és a meghívandó vendégek számában, személyében, továbbá a lakodalom tisztségviselőiben, valamint a lakodalom lebonyolításának minden kérdésében. Ide hívták azután meg a vendégeket és innen indult, a szülői házból a lakodalmas menet az esküvőre, miután a menyasszony és a vőlegény vendégei, ki-ki meghívója házánál gyülekezett. Itt történt a menyaszszony felöltöztetése, a nyilvános menyasszonykikérés és kibúcsúzás, de ide tértek vissza a templomból is, itt fogadták az egybegyűltek jókívánságait és zeneszóra minden vendég for23. Schönwald 1994: 352-353., Földing-Stankovics 1984: 127. 24. v.o. Kiss 1984: 36. 25. S. Lackovits 1980: 247.
