Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Balassa M. Iván: Utca, telek, ház. A dunántúli németség településképeinek sajátosságai és történeti, levéltári, néprajzi kutatásainak lehetőségei
metországban! Míg a vízen jöttem velük, addig a sok vihar miatt a markomban hordoztam az életet, de itt a szárazföldön sem vagyok biztonságban közöttük... mint az éhező farkasok, úgy sírnak-rínak körülöttem, azzal vádolnak, hogy én biztosan ismertem e vidék siralmas állapotát, mégis farkasverembe hoztam őket. Mit tegyek velük?" Egyébként ez a telepescsoport szét is széledt, 1716-ban Tevel benépesítésére újabb felhívást adtak ki. Van a Bél-leírásnak még egy figyelemreméltó vonatkozása - a megyének korrigálásra visszaküldött szöveghez ott, ahol a németek nyomán a magyarok körében elterjedt kényelmesebb és jobb lakásokról van szó, a megyei urak megjegyzik: „Nem lehet azt írni, hogy a magyarok a németeket utánozva kényelmesebben laknának, mert eléggé kényelmesen laktak már akkor is, amikor a németek még nem is látták a vidéket" 6 . Csak mellesleg: az újonnan érkezettek életmódjával kapcsolatos nem éppen hízelgő sorokat nem kifogásolták! A kezdeti spontán, majd a magánföldesurak illetve megbízottjaik által szervezett betelepítések, melyek kordában tartására 1712 nyarától útlevélkényszer vezettek be a hatóságok, nagy lendületet kapott 1716-ban, amikor a Délvidéket felszabadító császári sereg főparancsnoka Eugen von Savoya herceg október 21-én azt tanácsolja IV. Károlynak, hogy a frissen felszabadult részeket katolikusokkal és németekkel népesítsék be. Ezzel megindult a Bácska és a Bánát kolonizációja, mely szervezettségben, eredményességben és mindenekelőtt léptékében a Kárpát-medence más részeit messze meghaladta - és nem véletlenül, a későbbiekben, napjainkig a kutatásnak is ez volt a központjában. Nem véletlenül, mert itt hivatali apparátusok jöttek létre és intézkedtek, mindez az elvárható adminisztrációval történt, tehát a levéltári forrásanyag is itt a legbőségesebb és a legjobban kutatható. De a teveli példa azt is mutatja, hogy a családi levéltárak, ott a Dőry családé, milyen lehetőségeket rejtenek. Hasonló lehetőségek vannak a telepítésben résztvevő egyházak levéltáraiban is. A második korszak, a Theresianische Kolonisation, mely Mária Terézia uralkodásához kötődik, az 1762-ben kibocsátott új telepítési felhívás nyomán vett új lendületet, majd a harmadik, ajosephinische, II. József 1782. szeptember 21-én Bécsben kelt Pátensével jellemezhető. Szempontunkból ezek az Ansiedlungspatensek azért fontosak, mert bennük az új telepesek részére biztosított feltételek között ott vannak mindazok, amelyek a lakóházaik emeléséhez szükségesek: a telek, az építőanyag stb. De nem kevésbé lennének fontosak a magánföldesúri telepítések hasonló „ígérvényei", melyekre az egyes feldolgozásokban nemegyszer utalnak, de többnyire eltekintenek a teljes és szöveghű közlésüktől. Pedig nagyon tanulságos volt az az összevetés, amit elvégezhetem egy - igaz nem dunántúli -, 6. Bél 1979: 340.
