S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Lantosné Imre Mária: Szentgál monográfusa, Szentgál anyagi műveltsége

Lantosné Imre Mária SZENTGÁL MONOGRÁFUSA SZENTGÁL ANYAGI MŰVELTSÉGE Vajkai Aurél Szentgál kötete előszavában így vezeti be mondanivalóját: „A falumonográfia jogosultságát, elsőrangú fontosságát az adja meg, hogy az egyes néprajzi elemeket a környezetébe ágyazva, összefüggésében tárgyalja. Minden egyes falu voltaképpen egyéniség, egyéni arculattal és jelleggel. A fentiek alapján bizonyára nem véletlenül esett választása a környezetétől eltérő kultúrával rendelkező településre, Szentgálra. A török hódoltság viszontagságait átélt kisnemes község „nemzetes" birtokosai a XIV. századtól királyi kanászok és vadászok voltak, akik kiváltságaikat megőrizve a XVII-XIX. században vadászcéhbe tömörültek. A hitújítás időszakától a lakosság a református vallásra tért át. A település vonzáskörzetében viszont többségében katolikus magyarok és a XVIII. század folyamán betelepített németek éltek. Évszázadok során a nemesi falvakban, így Szentgálon is magasabb műveltségi szint alakult ki. Ez a környező településekhez viszonyított előnyösebb társadalmi státusz, az 1848-as szabadságharc végéig szinte töretlenül fennállt. A zárt faluközösség összetartozását a környező határ, az erdők, a legelők, hagyományos használata, a gazdálkodás hagyományos rendje is erősítette. A település tárgyi kultúrájának ( építkezés, otthonuk belvilága, viselet, stb) specifikus vonásai a fenti időszakig megőrződtek. Később azonban Szentgál lakói kisnemesi helyzetükkel együtt ezt az előnyüket elvesztették, és a XX. század elejére életfeltételeik a parasztság szintjére süllyedtek. 2 Vajkai Aurél Szentgál monográfiájának adatait 1942-44 között gyűjtötte, de fontosnak tartja megjegyezni, hogy kötetében az 1870-1940-es évekig tartó időszak hagyományainak emlékezetét, annak fejlődését és változását is rögzítette. Többször emlékezteti olvasóit arra, hogy az anyagi műveltség elválaszthatatlan a hozzájuk fűződő szokásoktól és a szellemi hagyatéktól, így ezeket csak együtt érthetjük meg igazán. Kutatói szemléletének külön figyelemreméltó erénye adatainak népnyelvi gazdagsága. Nyelvi fonetikai lejegyzései, a hiteles táji szólásokat és megfogalmazásokat is rögzítik. Ennek lektorálására a szentgáli származású Lőrincze Lajost kérte fel.