S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Hála József: Vajkai Aurél, a népi közlekedés és szállítás kutatója

zítette a vízhordás módjairól és eszközeiről (nők fejen vizes-, tejes, öntözőkan­nákban, sajtárban, kézben vödrökben; férfiak vállukra helyezett csingafán, foga­ton lajttal; fotókkal) és a szénaszállításról (petrencerudakon, kocsin; ábrákkal). A cikkben adatokat találunk a fagyűjtésre (száraz ág, rőzse), és -szállításra (háton, fejen) is. 24 E dolgozat a népi közlekedés és szállítás későbbi kutatói közül elsősorban Paládi-Kovács Attila figyelmét keltette fel és hasznosította is azt a magyar pa­rasztság rétgazdálkodásáról írt monográfiájában. 25 Vajkai Aurél a magyar nép életmódjáról szóló tanulmányában ugyan röviden, de érintette a népi közlekedést és szállítást (szénahordás, szekér, kétkerekű kocsi, nyereg, kengyel, kocsi—Kocs), 26 amelyet szintén Paládi-Kovács Attila használt fel a magyar parasztság rétgazdálkodását bemutató alapművében. 27 A szentgáli juhászaiban a juhászkampóról, annak sokféle funkciójáról és a sza­márról mint a pásztor teherhordó állatáról szerezhetünk ismereteket. 28 Vajkai Aurél 1959-ben két fontos könyvvel gazdagította szakirodalmunkat. A Szentgálban a Fagyűjtés, favágás; az Állattartás és a Takarmányozás, etetés című fejezetekben (kordé, gyalogszánkó, fejen és vállon való teherhordás, ábrák­kal; szőrtarisznya, furkósbot, csörgős bot, kampó, fanyereg, ábrákkal; petrence­rúd, kocsik, szánok használata, leveles mogyorófaágon, valamint vendégoldalak és lánc segítségével való szénaszállítás, ábrákkal) érintőlegesen foglalkozott a népi közlekedés és szállítás kérdéseivel; 29 a Teherhordás, szállítás, jármű címet viselő, tartalmas fejezetben pedig részletesen fejtette ki ez irányú gyűjtéseinek eredményeit (fejenhordás, kézi kosarak, vízhordórudak, trágyahordó cserény, tra­gacs, talicska, fakéregből készített kobak, csíptető, kocsi, szekér, szán, fogatolás, ostor, kerékpár, busz, ábrákkal 30 ) és könyvének további részeiben is érintette a tárgykört (korsó, aratókorsó, vizeskorsó, kosárfonás, kovácsmesterség, kocsi, szekér vasalkatrészeinek készítése, vasalása, patkolás, juhászkampó, ábrákkal). 31 Ennek a művének közlekedésre és szállításra vonatkozó adatait — mások mel­lett — Paládi-Kovács Attila a Magyar néprajzi lexikon bőrtarisznya című szó­cikkében, 32 és más műveiben, 33 valamint Kemecsi Lajos 34 idézte. A Szentgál második kötetében röviden foglalkozott a kérdéskörrel, például a lakodalmas és a halottas menetről írva. 35 Meg kell jegyeznünk, hogy a Szentgál első kötetének megjelenése után négy évtizeddel a település közlekedési, szállítási módjainak és eszközeinek kutatásá­ban Vajkainak követője akadt. Riethné Borok Zsuzsa 97 oldalas, 2001-ben meg­védett egyetemi szakdolgozatában az ő megfigyeléseit, adatait bővítette, finomí­totta, árnyalta és egészítette ki, különös figyelmet szentelve a Vajkai gyűjtéseit követő változásokra is. A Gyalogos közlekedés; a Szállítás emberi erővel; a Csú­szó járművek; a Kerekes járművek; az Igázás, fogatolás című fejezetekben (és a további alfejezetekben) összefoglalt ismereteinek közlését az alábbi szavakkal vezette be: „Kutatásom célja, hogy bemutassam Szentgál közlekedésének és

Next

/
Oldalképek
Tartalom