S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Hála József: Vajkai Aurél, a népi közlekedés és szállítás kutatója

szállításának teljes eszközkészletét, módjait és jelenségvilágát. Kiindulópontom Vajkai Aurél monográfiája volt [Vajkai A. 1959], melyet saját gyűjtésemmel, valamint a szakirodalom és a kéziratos anyag segítségével próbálok kiegészíteni."

36 Vajkai Aurél az 1959-ben megjelent másik, A Bakony néprajza című könyvében is írt a népi közlekedésről és szállításról (fejen való teherhordás; erdei eper szedése kobakba , fa szállítása vállon, tarisznya, kocsik, szekerek, szánok, szőrtarisznya, veszprémi csutora, halott szállítása a Szent Mihály lován).

37 1964-ben tette közzé A Balatonmellék címet viselő könyvét, amelyben — egyebek mellett — a batárról is írt.

38 A Teherhordás, közlekedés című fejezetben a terézéssel, a kocsikkal, szekerekkel, szánokkal, a balatoni vízi (és jégen áti) közlekedéssel, átkelőhelyekkel, révészekkel, hidakkal, utakkal, csárdákkal és útszéli fogadókkal foglalkozott, érintve a pásztorművészet (juhászkampók, faragott botok stb.) kérdéskörét is.

39 Itt jegyezzük meg, hogy társszerzője volt a több kiadást megért, a Hévíz közelében lévő, XVIII. században épült Gyöngyösi csárdát bemutató könyvecskének,

40 amelynek Betyártörténetek az élő néphagyományban című fejezetét

4

' írta. Vajkai Aurél fontosnak tartotta, hogy tapasztalatait, ismereteit ne csak szakkiadványokban publikálja, hanem azokat az érdeklődő nagyközönséggel is megismertesse. Ezért számos ismeretterjesztő és tárcacikket tett közzé, az itt taglalt témakörben elsősorban a Veszprém megyei napilapokban, illetve fővárosi hetilapokban és folyóiratokban. írt a balatoni vízi és a tó jegén történt közlekedésről és szállításról (a víz elválasztotta, a jégpáncél viszont összekötötte a déli és az északi partot),

42 az egy fatörzsből kivájt bödönhajókról,

43 valamint többször a szántód—tihanyi átkelőhelyről és kompról.

44 Ez utóbbi cikkeiben főleg történeti adatokat közölt és ismertetett, egyebek mellett a révészek számára 1829-ben készült, A révészek Instructiója Esküvés formája számára — A Révészeknek és Révész Legényeknek kötelességek című, kéziratban fennmaradt, kilenc pontból álló utasítást.

45 Csak sajnálhatjuk, hogy a balatoni vízi és téli közlekedésről szerzett ismereteit nem érlelte, formálta részletes és beható szaktanulmánnyá. Vajkai Aurél több évtizedes munkássága során folyamatosan tanulmányozta a népi közlekedés és szállítás módjait és eszközeit. Bár ez nem tartozott fő kutatási területei közé, e tekintetben is számos megfigyelést tett, értékes adatokkal, rajzokkal és fényképekkel gazdagította szakirodalmunkat. Az e tárgykörben készített dolgozatai közül — amint ez a fentiekben említett néhány példából is kiderül — elsősorban a Veszprém megyei magyarok és németek teherhordásáról,

46 a batárról,

47 a Veszprém megye déli részének szőlőműveléséről és bortermeléséről,

48 a Cserszegtomaj gyűjtögető gazdálkodásáról

49 szólókat, valamint a Szentgál vonatkozó fejezetét

50 idézték és idézik a népi közlekedés és szállítás kutatói.