S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)
Hála József: Vajkai Aurél, a népi közlekedés és szállítás kutatója
más településein is) az 1950-es évek végén széna- és szalmahordásra körülbelül az 1930—1940-es évek óta használtak egy függőlegesen álló magas oldalfalakkal, ketrecforma rakodótérrel ellátott szekeret, amelyet a fent említett helységekben batárnak neveztek. Vajkai ezt a szállítójárművet 1958-ban mutatta be egy saját fényképfelvételeivel illusztrált rövid, de tartalmas cikkben. Ebben egyebek mellett megjegyezte: a batár „Mindenesetre példa arra, hogy újabban is kialakulhatnak néprajzi objektumok, átvétel útján terjedhetnek, sőt módosításokkai tovább fejlődnek." 9 E járműről ez az egyetlen leírás szakirodalmunkban, ezért a későbbi szerzők, például K. Kovács László a Magyar néprajzi lexikonban, 10 Paládi-Kovács Attila a magyar parasztság kerekes járműveiről," rétgazdálkodásáról 12 szóló műveiben és a fent említett összefoglalásban, 13 valamint Kemecsi Lajos az észak-dunántúli paraszti járműkultúrát bemutató könyvében 14 csak Vajkai cikkére tudtak hivatkozni. Vajkai Aurél a veszprémi, akkor Bakonyi Múzeumban őrzött írásos dokumentumok és tárgyi emlékek alapján írta meg és publikálta 1960-ban a Veszprém megyei lábbelikészítő iparok és iparosok (csizmadiák, magyar vargák, cipészek, kapcások) történetét feldolgozó tanulmányát. 15 Ez részlet A Veszprém megyei bőr és lábbelikészítés múltjából címet viselő művéből, amelynek megjelenéséről nem tudunk. Vajkainak a Magyar néprajzi lexikonban több szócikke jelent meg, amelyek közül a búcsútarisznya című 16 érinti a népi közlekedést és szállítást. 1939-ben tette közzé alapvető tanulmányát Veszprém megye déli részének paraszti szőlőműveléséről és bortermeléséről. Ebben a terjedelmes írásában a szerszámok, eszközök között szót ejtett a szőlőfürtöknek (régebben) csöbrökben, „ma" puttonyokban a présházhoz történő szállításáról, a pőre kocsiról, a kujesorjáról (a hordókat ezen gurították le a kocsiról), valamint a bortárolás és —ivás eszközeiről, a csutorákról és csobolyókról. Saját készítésű fotóiról és rajzairól a csöbörrúddal való szállítást (vállon, kézben), a puttonyhasználatot, a csöbröt, a kujesorját, a vatalért vagy csobolyót ismerhetjük meg és egy, a vállán szőrtarisznyát hordó és kezében lopót tartó, szőlőbe menő gazdát ábrázoló fényképet is bemutatott. 17 E dolgozatát is rendre idézték a későbbi szerzők, és nemcsak a szőlőművelés és bortermelés vonatkozásában, hanem a népi közlekedés és szállítás kapcsán is, így például Paládi-Kovács Attila a hagyományos vízhordó módokról és eszközökről szóló tanulmányában 18 és többen a Magyar néprajzi lexikon szócikkeiben (csobolyó, 19 csöbörrúd, 20 kád, 21 puttony 22 ). Szintén fontos tanulmányai közé tartozik a Cserszegtomaj gyűjtögető gazdálkodásáról szóló, amelyről K. Kovács László 1948-ban azt írta, hogy „A vízhordórúd használatára, a rudashordásra és a szénahordáshoz előkészített szekérre Vajkai közöl jó adatokat Cserszegtmajról." 23 Ebben is értékes megfigyeléseit rög-
