S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Csoma Zsigmond: Vajkai Aurél szőlészeti-borászati vizsgálatai

jegyzőkönyvek adatait. De a XIX. század első felének borászati szakirodalmát ezen belül is a francia Chaptalnak, Napóleon miniszterének monumentális borászati szakkönyvét, vagy a szintén Veszprém és Zala megyékhez kötődő Parragh Gábor szőlőművelési szakkönyvét felhasználta. Emellett természetes, hogy az orvosi-orvostörténeti szakirodalmat, alkalom adtán hivatkozással, párhuzamként is alkalmazta. Az 1938-ban írt és megjelent nagy tanulmányában külön fejezetet szánt a szőlő és a bor szerepének a parasztság életében, ahol a szőlő-bortermelő emberi arcát, küzdelmeit mutatta be. Itt fogalmazta meg egyféle összegzésként, hogy „A szőlőhegy életformát, változatosságot ad akár a mindennap kiballagó magános öreg gazdának, akár a csoportosan pinceszerező nagyobb társaságnak...A szőlőhegy a paraszti társadalmi élet fontos színtere, a szőlőhegyi élet szokásaiban régi hagyományok töredékei lappanganak."

5 A komplexitás nem csak a módszert, hanem a leírást is jellemzi, amikor a felhasznált segédforrásokban, vagy a jelenségek gyűjtési napjáig követi soron a téma kutatását. így pl. a prések esetében, vagy a csiger készítés leírásánál, amikor a történetiséget 1938-ig, vagyis mai terminológiával élve, a jelenkutatásig nyújtotta meg. Persze van olyan rész az egészben, amit ma már nem lehetne leírni, így pl. a szőlőmetszés férfi munkájáról említetteket, a női munka lebecsülését. „A metszőkés elsősorban férfiak szerszáma volt, noha a munka testi könnyedséget tekintve inkább női eszköznek felelne meg. Azonban a szőlő metszése nagy gondosságot, tapasztalatot, előrelátást, egyéni rátermettséget követel és úgy látszik, az értelmi feltételek fontosabbak egy szerszám, eszköz kialakulásában a tisztán testi adottságnál."

6 Vaj kai még nem tudta, épp a férfi-női munkák világában, mint a nemiség által meghatározott gazdasági tevékenységben a világháborúk nagy átrendező erejét. A katonának állt, majd elhurcolt férfi munkaerő, a férfi munkáskéz hiánya miatt a nők jobban kivették a részüket a hagyományos férfi szerepű gazdálkodásban, így a szőlőmetszést is sok helyen ők végezték el kényszerből. Női munkának korábban a szőlőben, csak a kerti vetemények gondozása számított.

7 Vajkai a településnéprajzi vizsgálatai során az általa „hegyközségi" településnek nevezett szőlőhegyi állandó kintlakók települését írta le, amikor Cserszegtomajról írt.

R Következetesen használta a szőlőhegyeken kialakult és önálló községgé vált szórványjellegű települések neveként a hegyközség kifejezést, ami azonban kisebb terminológiai gondot jelentett a későbbiekben. Ezzel a kifejezéssel ugyanis összemosta ezeket a szórvány településeket azokkal az autonóm, már a középkorban kialakult, majd a XVIII. századtól újult erőre kapó termelési-társadalmi szervezetekkel, amelyek bármely szőlőterület vagy kertség parcellabirtokosait szervezték egybe. A filoxéra után a dualizmus kori nagy törvénykezési hullámban, az 1894. XII. tc. fogalmazta meg a termelési elvárásokat a hegyközségekbe