S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Csoma Zsigmond: Vajkai Aurél szőlészeti-borászati vizsgálatai

Csorna Zsigmond VAJKAI AURÉL SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI VIZSGÁLATAI Vaj kai Aurél orvosi végzettsége, terrnészettudományos ismeretei lehetővé tették, hogy érdeklődése mellett szakmai mélységgel kutassa a Balaton-felvidék szőlő-borkultúráját. Eleinte a recens paraszti, majd történeti mélységében kibontva történeti-néprajzi adatokkal bővítve a paraszti mellett a nemesi borérlelő helyeket, présházakat. A borászat iránti érdeklődésében nagy hírű orvos elődök munkáját folytatta. Érdekesség ugyanis, hogy a természettudományos képzettség és érdeklődés Magyarországon éppen az orvosdoktorokat, a természetvizsgálókat juttatta el az első borászati disszertációk készítéséhez, megírásához, és így a borászati szakirodalom, a szőlő-bortermelés első magyarországi hírmondói lehettek a XVIII. század elejétől.

1 Ekkortól kezdték egyre behatóbban vizsgálni a magyarországi borokat gyógyhatásúk oldaláról, óhatatlanul is bemutatva a borvidékeket, a bortermelő közösségeket.

2 Vaj kai szőlészeti-borászati munkálkodását a teljességre törekvés jellemezte. Mind a szőlő birtoklása, mind a szőlő termesztése-művelése, mind a borkészítésbortárolás, a fogyasztás, valamint a szőlőhöz-borhoz kapcsolódó szokások, hiedelmek érdekelték. Mindezek, az un. „paraszti" és a „városi" kölcsönkapcsolatok, hatások terén is foglalkoztatták őt. A „paraszti" szőlő-bortermelés vizsgálatában Jankó János nagy balatoni és Gönczi Ferenc őrségi monográfiáit ismerve, azok túlszárnyalására törekedett. De inspirálták Seemayer Vilibáld és Ébner Sándor présházkutatásai is. Nem véletlenül írta saját tapasztalatait is összegezve: „A falusi műveltségjavak idővel kikopva a mindennapi használatból a szőlőhegyek pincéibe vándorolnak és tengetik ott elsatnyult életüket.. ."

3 Felismerte szükségességét a minél alaposabb és nagyszámú szőlőhegyi vizsgálatnak és szorgalmazta a feldolgozást, hogy később összegző, összehasonlító eredményeket lehessen elérni. Emellett hitet tett amellett, hogy „Minket pedig a tárgyakon kívül az azzal bajlódó ember is érdekel."

4 Széles forrásismerettel, komplex megközelítéssel írta szőlészeti-borászati tanulmányait, mind a tudományos, mind az ismeretterjesztő munkáit. Felhasználta, és ismerte a régészeti leletanyagot a szakirodalmat és a múzeumi gyűjteményeket, a térképeket, a községpecséteket, a művészettörténeti-népi vallási gyűjteményeket, a megyei áriimitációk, árszabások, a hegyközségi