S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Selmeczi Kovács Attila: A pásztorkodás és a népművészet kutatása Vajkai Aurél életművében

évek elejéig, a szentgáli nemzetes réteg szemlélete klasszicizáló maradt, a klaszszicizmus nyugalmával, kiegyensúlyozottságával, derűs filozófiájával."

5 Ennek a sajátos ízlésvilágnak egyik jellegzetes megnyilvánulását képviselik a XIX. század közepétől teret hódított somhegyi üvegek, melyeknek köszörült díszítése leginkább vadászt, nemesurat, ugró szarvast, a település címerét, valamint egyszerű virágmintákat mutatott.

6 A szentgáli kötetben az egyes díszítőelemek és történeti stílusok vizsgálata mellett számottevő helyet kapott a pásztorok fafaragása; a juhászkampók, pásztorbotok és tükrösök változatos tárgyi emlékei alapján dokumentálja a kiemelkedő tehetségű faragópásztorok népművészeti tevékenységét. ABakonyról szóló kismonográfiában hasonlóképpen állítja szembe a falusi és a pásztorművészetet. Amint írja: „Ha a pásztorművészet lényegében nem is tekinthető önálló művészetnek, bizonyos tekintetben mégis különbségek találhatók a fentebb tárgyalt falusi díszítőelemek és a pásztorfaragások stílusa között. Pásztorfaragások tulajdonképpen csak a múlt század első negyedétől ismeretesek, akkor készítik a remekbeszabott tükröst, borotvatartót, botot, stb., ezek a tárgyak magukon viselik koruk stílusának bélyegét. Letagadhatatlan a kapcsolat a bidermeier kispolgári vitrintárgy és a pásztorfaragás közt, eltekintve, hogy számtalan holmin felismerhető a klasszicizmus, az empire hűvös vonala. Persze van, ami a biedermeier vitrinből hiányzott, pl. a spanyolozás technikája."

7 A múzeumokban őrzött anyag alapján idézi fel az egykor gazdag bakonyi textilművészetet, melynek egyik jellegzetessége a hímvarró-technika, a fehér laposés lyukhímzés a fehér vászon fej- és vállkendőkön, keszkenőkön, fokotokon, kontytartókon. Másik elterjedt hímzés a keresztöltéses, mely leginkább a lepedőszéleket díszítette vörös pamuthímzéssel, olykor virágmintákkal. A bakonyi keresztszemes hímzések változatait, látványos mintarajzait monografikus igénynyel 1960-ban külön kiadványban is közreadta." A Balaton melléki kutatásai során még nagyobb teret szentelt a pásztorművészetnek, kismonográfiájában pozitívan értékelte a Malonyay-kötet pásztorművészeti leírását; majd részletezően idézte fel Kapoli Antal munkásságát, számba vette jellegzetes motívumait, faragóstílusát, országosan kimagasló alkotásait. Szemléletes képet adott a hagyományos textilművességről, a híressé lett buzsáki hímzésről, annak jellegzetes csiga alakú motívumairól, a karádi fehérhímzéses népviseletről, a sümegi díszkerámiáról. A Balaton két oldalának összehasonlítása alapján összegezte, hogy „A somogyi oldalról kerültek elő a legszebb pásztorfaragások, itt voltak a közelmúltban a színes népviseleti, textilművészeti szigetek, s a színes bútor is inkább a déli part mentén volt divatos. Mindez összefüggött a két oldal lakossága közötti különbséggel: délen inkább paraszti jellegű volt a lakosság, a színes holmit kedvelte, az északi parton viszont kisnemesi, az utóbbi ízlésének a történeti stílusokat kifejező bútorművészet jobban megfelelt."

9 1978-ban terjedelmes tanulmányban tekintette át Veszprém megye néprajzkutatá-