S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Selmeczi Kovács Attila: A pásztorkodás és a népművészet kutatása Vajkai Aurél életművében

sának minden területét. A díszítőművészettel kapcsolatban külön is méltatta Sági János népművészeti áttekintését a Malonyay-kötetben, módszerét modern felfogásúnak nyilvánítva, mert már akkor egyéniségkutatással foglalkozott: a népművészek egyéniségére jellemző személyes kifejező formákat keresett. Ebben a cikkében idézte fel, hogy a XX. század elején hanyatlásnak induló népművészetet a Balaton nagy idegenforgalmára való tekintettel igyekeztek intézményesen is megmenteni, többek között az 1936-ban Tihanyban létesített Népművészeti Ház révén. Az 1940es évek elején pedig meglehetős divatja volt a faragóművészetnek, amiről a pásztorművészeti tárgyakon kívül a régi szőlőprések, kapufélfák is bizonykodnak.

10 Gunda Béla a 70 éves Vajkai Aurélt köszöntő cikkében írta, hogy „mindig segítette a népművészeket, a népi alkotókat, népművészeti kiállításokat rendezett, összejöveteleket tartott"." 1. Hogy ez mennyire így volt, szemléletesen dokumentálja Petánovics Katalin köszöntőjéhez kapcsolódó életmű-bibliográfia, melynek tételei között 1956-tól minden évben találunk egy, de leginkább több cikket, beszámolót, vitaindítót a megye népművészetéről, a népművészeti kiállításokról, a népi alkotók tevékenységéről és a múzeumi rendezvényekről.

12 2. Rendszeresen beszámolt az általa rendezett népművészeti kiállításokról; nemcsak a helyi sajtóban, de országos fórumokon is felvetette a népművészet aktuális problémáit, a kortárs népművészet új kányáit, lehetőségeit, ismertette a kiemelkedő alkotásokat és alkotókat. Népművészeti kutatásai tehát nemcsak a múlt felé irányultak, hanem az őt körülvevő környezetre is kiterjedtek: szervezett, bátorított, népszerűsített, s mindeközben egyszerre mentette és adta tovább a szellemi örökséget. Amint Gunda Béla találóan megfogalmazta: „a néprajz tehát Vajkai Aurélnak nem elvont tudomány. Tudását a gyakorlatban, a nép körében is hasznosítja".

13 3. Végezetül arról az országos méretű népművészeti kutatásról kell szót ejteni, amelyet az 1848-as centenáriumi néprajzi munkaközösségen belül végzett, és amely munkájának eredménye csak a közelmúltban láthatott napvilágot.

14 4. Az 1947-ben megindult nagyszabású kutatómunkában a tárgyi emlékanyag feltárását és feldolgozását vállalta magára. Terepgyűjtései mellett az ország számos múzeumában végzett kutatást az 1848 emlékét idéző tárgyak felderítésére, továbbá a megjelent népművészeti kötetekből összeírta az e témára vonatkozó adatokat. Amint Vajkai Zsófia előszavából tudjuk, monografikus igényű feldolgozást tervezett, amelynek csak részeredménye valósult meg, ezt használta fel Ortutay Gyula az 1952-ben megjelent 48-as tanulmányához, a kézirat azonban elveszett. A hagyatékából előkerült változatot Vajkai Zsófia sajtó alá rendezte, és 1989-ben a Magyar Néprajzi Társaság Kriza Ildikó szerkesztésében megjelentette. A kötet gazdag tárgyi dokumentációt nyújt a nemzeti jelképekkel rendelkező néprajzi tárgyakról. A különböző szempontok szerint rendszerezett tárgy vizsgálat alapján kutatásának eredményeként megállapította, hogy negyvennyolc a nép-