S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)
Petánovics Katalin: Vajkai Aurél érdemei az ősfoglalkozások (gyűjtögetés, vadászat, halászat) vizsgálatában
Talán a legismertebb és a leggyakoribb a hurkozás. Ezzel nyulat, őzet, vaddisznót is lehetett fogni. Igen nagy múltú a csikkentő /felrántó hurok / - amely a fiatal fa rugalmasságát használja fel, és alkalmas szarvasfogásra. 28 Kisebb kártevők elkapására - mint pl. az ürge - ugyancsak használták a felrántó hurkot, és az íjas csapdát, 29 de leggyakrabban mégis csak a kiöntést alkalmazták. Sorra felsorolja a görény , egér , patkányfogó csapdákat is, és természetesen nem feledkezik meg a madárfogásról sem: lépezéssel, hurkokkal, beetetéssel , csali madarakkal, feltámasztott tökhéjjal vagy éppen rostával csalták kelepcébe a gyanútlan szárnyasokat, és aztán megfőzték vagy eladták a piacokon, vásárokon. 10 A Balatonmellék c. könyvében éppen csak érinti, de a Bakony és a Szentgál monográfiákban elsőként ad részletes leírást a bakonyi - balatoni népies vadfogás sokféle módjáról, és a szentgáli vadásztársaság hajtó vadászatairól. Hegyi Imre fentebb említett könyvében levéltári adatokkal egészíti ki a bakonyi vadászat történetét és pontos képet ad a keleti Bakony vadfogó gyakorlatáról, amely csaknem azonos a Vajkai által írottakkal. Keszthely környékének orvvadászatát egy 1978-ban publikált dolgozat tárgyalja. 31 Tanulságos párhuzamként kívánkozik ide az a tény, hogy századokkal ezelőtt a főúri háztartások mindennapos étkei között szerepeltek a ma kuriózumként fogyasztott és inkább csak ínséges időkben gyűjtögetett vadnövények, vadgyümölcsök, ugyanígy az orvvadász eljárások között számon tartott és elítélt csapdás, vermes, hurkos, hálós és egyéb vadfogó eszközök az 1883-as vadászati törvény előtt több száz éven át a nemesi - úri vadászat szerves és megengedett gyakorlata volt, ahogy erről a korabeli vadászati kézikönyvek beszámolnak. 12 Ennek a kérdésnek alapos feltárása az elkövetkezendő évek feladata lesz. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az orvvadász parasztok is használtak puskákat, amelyekkel időnként óriási pusztítást végeztek az uradalmi erdőkben. Csak néhány példa: 1557-ben Bornemissza Mátyás urához írt levelében arról panaszkodik, hogy a vállusi erdőkből a nagyvadakat az orvvadászok teljesen kiirtották. Az 1848-as szabadságharc idején a Festetics uradalom tisztje azt jelentette, hogy a parasztok „ a nemzeti őrsereg szabadalmainak ferde fölfogásából" az uradalmi erdőkben seregestől vadásznak. 1945 után pedig még a gyerekek is puskát rejtegettek, s úgy kipusztították a nagyvadakat, hogy évekig mutatóban sem láttak belőlük. 33 III. Áttekintve Vajkai Aurél bibliográfiáját, lenyűgözi az embert, hogy érdeklődése szinte a néprajztudomány egészét felölelte. Mégis - éppen az irodalomjegyzék segítségével látjuk- hogy a halászatról kevesebb tanulmánya jelent meg, mint más kedves témáiról. 34