S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

H. Csukás Györgyi: Lakáskultúra és a ház élete Vajkai Aurél vizsgálataiban

Utóbbiban nemcsak terepmunkát végezhetett, hanem résztvevő megfigyelést is: a Keszthely melletti szőlőhegyből alakult településen falubeliként, ott élőként szemlélhette a házban folyó életet, ember és ház állandóan változó kapcsolatát. Mindkét faluban az általa megfogalmazott elvek szerinti komplex életmódkuta­tást végzett, más-más speciális problémát állítva előtérbe: míg Szentgál esetében a rendkívül mély társadalmi tagoltság, a kisnemesi múlt és a kiváltságok elvesz­tésével járó társadalmi süllyedés hatásai izgatták, addig Cserszegtomaj esetében egy tartozéktelepülés faluvá, közösséggé szerveződése, a présház, pince lakássá alakítása, a közeli fürdő-város, Keszthely hatása foglalkoztatta leginkább. A be­rendezés, a lakáskultúra vizsgálatánál az eleddig elhanyagolt szempontra, az em­bernek a tárgyakhoz fűződő sokrétű viszonyára helyezte a hangsúlyt: arra, ho­gyan használják a bútorokat, mennyire van állandó helyük, hogyan változik meg­becsülésük — ami a tárgyak helyének, funkciójának változásaiban jól nyomon követhető —, hogyan javítják, gondozzák a házat és berendezését, mi a különb­ség a különböző társadalmi rétegek bútorhasználatában. Vajkai a jelenből bontja ki a múltat: az omladozó szentgáli házak padlásain kallódó tárgyakból következ­tet a XIX. század első harmadának magas szintű, polgáriasult lakáskultúrájára — jobban érdekli azonban a paraszttá süllyedt kisnemeseknek a jelen élete, la­káshasználata. A házat és berendezését nem a városból kiruccanó ember szemé­vel szemléli, hanem az ott élő ember viszonyulását igyekszik tetten érni. Regiszt­rálja, hogy a szépnek tartott oszlopos-íves tornácokat újabb helyiség nyerése, vagy a lakótér bővítés kedvéért befalazzák, a bolthajtásos szobákról lakóik véle­ményét tolmácsolva azt írja, hogy sötétek, nedvesek, tulajdonosaik szeretnék el­bontani. 13 Vajkai népi építészeti témájú tanulmányainak általános jellemzője, hogy a há­zat élő valóságként, állandó változásában vizsgálja. A fustöskonyhás és szabad­kéményes házaknál nemcsak a szerkezeti különbségekre, hanem a használatuk­kal járó eltérésekre ill. azonosságokra is felfigyel. 14 A ház változásait a benne lakó család viszonyaival együtt vizsgálja — kitérve az öröklésmódra, a ház megosztására, a helyiségek átminősítésére, a közös udva­rok, közök létrejöttének okaira, folyamatára stb. Míg a korábbi kutatás az eredet­kérdésre vagy esztétikai szempontokra figyelve a „tiszta háztípust" kereste, Vaj kai számára az átalakított lakóház természetes jelenség, értékes információ­hordozó, mintegy tükre a család életében, struktúrájában, vagyoni helyzetében, aspirációiban történt változásoknak. „A ház megújítása, átépítése mindenkor éle­tet jelent, azt, hogy lakója meg tud küzdeni a folyton változó körülményekkel." — írja. 15 A ház és berendezésének változása különösen jó indikátora a Veszprém megyé­ben hangsúlyos kisnemesség megerősödésének, virágkorának, majd a birtok el­aprózódásával és kiváltságainak elvesztésével meginduló hanyatlásának. 16 Vajkai nem igen foglalkozik a bútorkészítő műhelyekkel, készítőkkel, aprólé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom