S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Keszi Kovács László: Zárszó helyett (Gondolatok a Vajkai-emlékkiállítás megnyitóján)

Keszi Kovács László ZÁRSZÓ HELYETT Gondolatok a Vajkai-emlékkiállítás megnyitóján Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vajkai Aurél igen jó barátom volt, én temettem. Nem lehet meghatottság nélkül körülnézni itt, hiszen ebben a kiállításban él. Ezért nem könnyű megnyitni egy olyan kiállítást, amely egy életművet reprezentál. Vajkai Aurél munkásságát és a hozzá kapcsolódó kiállítást tulajdonképpen a kutatási témáihoz fűződő referátumok már megnyitották. De az a tudományos munkásságát mutatta, nekem viszont az emberről is illene méltóképpen szólni. Vajkai Aurél ugyanúgy, mint csekélységem és az én generációm, nem voltunk néprajzilag elindítottak, vagyis nem etnográfusnak készültünk, hanem más területről jöttünk. Vajkai is, én is úgy lettünk néprajzosok, hogy — a mai kifejezéssel élve — kifutói lettünk ennek a tudománynak. 1931. szeptember l-jén volt az u.n. nagy sztrájk Budapesten és a nagy nyomor Trianon után Magyarországon. Az Egyetem központi területén Pesten a Múzeum körúton, a Gólyavárban volt a nagyhírű Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Vezetője, Czakó nevezetű férfiú, jó barátságban volt Györffy Istvánnal, aki a Néprajzi Múzeum egyik osztályigazgatója volt, úgy hívták igazgató őr. Tehát Czakó feljött Györffyhez, a múzeumi szobájába, ahol én is jelen voltam, és a következőkkel állt elő: „Te Pista, hozzatok össze egy csomó kéziratot, mert itt van ez a jó nyomdász együttes, hát ne menjenek munka nélküli állapotba, mert szétzüllik ez a jó szakembergárda." Györffy Bátky Zsigmonddal és Viski Károllyal is jó barátságban volt, de Teleki Pállal ugyancsak, aki a Klébelsberg által létrehozott Gyűjteményegyetemnek és akkori Ösztöndíj Tanácsnak volt a fő embere. Azt mondta: „Majd gondolkodunk." így indult el a Magyarság Néprajza négy kötetének a megírása. A koncepció az volt, hogy szintézisbe foglalni mindazt, amit a magyar nép kultúrájáról tudunk. Tehát az elhatározáskor ott voltam bent amikor bejött Bátky Zsigmond. A Néprajzi Múzeum ekkor még nem volt önálló, hanem a Nemzeti Múzeumnak alkotta egyik osztályát, önállóvá csak 1945 után lett. Itt akkor ezek a múzeumi emberek a néprajz ügyét beszélték meg, a Néprajzi Társaságét. Még ott volt velük Czakó is, amikor törni kezdték a fejüket, hogy kik is írják ezt a szintézist. Megszületett az ötlet, hogy Bátky, Viski és Györffy felvállalja és megszervezi az írógárdát. A szervezés megindult és az írást is megkezdték. Nos, én ott voltam kéznél, igaz, hogy közgazdasági egyetemi hallgató és hosszú lenne elmondani, hogyan kerültem oda, de a Múzeumnak önkéntes díjtalan gyakornokaként dolgoztam. Ez nagy szó volt, hisz kulcsom lehetett a könyvtárhoz, ahol tudtam dolgoz-