S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Vidi Nándorné: Látni és láttatni (Az ismeretterjesztő Vajkai Aurél)

A „Vajkai összest" olvasva meggyőződésemmé vált, hogy Vajkai Aurél tudta a hogyanokra a választ. Ismerte a formális és informális csatornákat, amelyeken keresztül az adott módszert és eszközrendszert kihasználva, sikeresen alkalmazott is. Tudta, hogy mindennek az oktatás az alapja, s azt is tudta, hogy a tudományos ismeretterjesztés az iskolán kívüli felnőttképzés egyik színtere az „edutaiment" a szórakozva tanulás egyik formája. Felismerte az ismeretterjesztésben rejlő tudatformálás, személyiség- közösségfejlesztés, identitáserősítés, a kultúraközvetítés és kultúra átadás, az értékteremtés nagy lehetőségét. Vajkai Aurél korában még nem, de mai világunkban már közhelynek számít, hogy a társadalom életének a tudomány szerves része. A tudósok, a kutatók munkája a társadalom haszna. A társadalom és tudomány közötti kommunikáció hiánya, alacsony színvonala gátolja a társadalom fejlődését és a jólét megteremtését. Vajkai Aurél tudós ember volt, mint ilyen, kíváncsi ember is. Jobbító szándékú, nyitott személyiség, aki megszerzett tudását, szemlélődéseinek és kutatásának eredményeit ezért nemcsak tudományos értekezések, hanem ismeretterjesztő írások formájában az igazság, érthetőség, az érdekesség fontosságát szem előtt tartva tárta a nyilvánosság elé. Én, megismerve a Vajkai bibliográfiát, s bele olvasva jónéhány írásába, igazat kell adnom annak, aki azt mondta hogy ő a Bakony, Balaton-felvidék „mindentudója". Az életnek olyan területére, amelyre neki ne lett volna betekintése, rálátása, nem leltem. Nem történhetett a megyében, de az egész ország tudományos életében sem olyan jelentős esemény, amelyről ő nem tudott, vagy ne tudósított volna. De az sem történhetett meg, hogy véleményének, jobbító szándékú javaslatának ne adjon hangot. Alapos, megfontolt, tudatos és sajátos módszerrel, a dolgokat valóban hitelesen, felelősséggel, nem dramatizálva, de nem is elbagatellizálva tárta a laikus közönség elé. A Bakony Balaton-felvidék néprajzkutatója Az ország minden részén, Szlovákiában és Erdélyben is kutatott, fő „vadászterülete" azonban a Bakony, és a Balaton-felvidék maradt. Termékeny írói munkássága révén joggal nevezhetnénk a magyar néprajz Jókaijának. O, nemcsak kutatta a tájhazában élt régmúlt korok népeinek és az újkor magyar, német, tót (szlovák) népcsoportjainak gazdálkodásra, népszokásra, a viseletre, a lakásra, külső és belső tulajdonságaira utaló, és a viselkedésre vonatkozó adatait, de a megszerzett ismeretanyagot tudományos értekezések és cikkek formájában közzé is tette. Mindig megtalálta a megfelelő orgánumot, amely közvetítette mondanivalóját azok felé, akik számára mondanivalója volt, akiket meg akart szólítani, akiktől