S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Sonnevend Anna: A közös udvarok európai párhuzamai — Vajkai Aurél emlékére

Emellett a tulajdonosoknak egyre kisebb és megosztott területeken kellett gazdálkodniuk az örökösödési szokások következtében." Roland Rainer számtalan képpel készült munkájában felhívta a figyelmet az Észak-burgenlandi un. mérnökök által megtervezett falvakra, amelyeket a török után terveztek és telepítettek újra {Ingenieurdorf).

1fi Ezekben a falvakban hosszúkás és keskeny parcellákat terveztek a lakóknak. Az épületeket mindig a Nap felé építették. Természetesen a továbbiakban a falu képének alakulását a földrajzi és gazdasági lehetőségek, valamint a különböző szükségletek határozták meg. Mayer azt is megállapította még, hogy Észak- és Közép-Burgenlandban a XIX. század végétől jellemző volt, hogy az idős szülő, miután átadta gazdaságát gyermekeinek, a kamrába költözött, ezt alakították át számára lakóhelyiséggé, a népességnövekedés következményeként.

39 Fontos megjegyeznünk, hogy ezek a példák azt támasztják alá, hogy Burgenlandban semmiféle etnikus különbséget nem tehetünk a különböző lakóházak között. Összefoglalóan pedig elmondható, hogy általában soros udvarokon alakultak ki a közös udvarok, majd később ezek egy tulajdonos kezében egyesültek. A mai Ausztriában Burgenlandon kívül a közös udvarra nem találunk más példát. Viszont Tirol területén megtalálható volt a szlovákiaihoz hasonló emeletes ház több háztartásos változata. Lois Ebner egy kis Kelet-tiroli falut, Kartitschot vizsgálva közölt adatokat az un. házközösségről (Hausgemeinschaft).

40 Magáról a területről azt írta a szerző, hogy gyatra termőterület és földszűke jellemezte. Kartitschban a szomszédos településsel ellentétben felfedezhetők voltak a házközösség nyomai. Ebner szerint ezekben a házakban legkésőbb a XV. századra megtörtént a ketté, vagy három részre osztódás, azaz a két, ill. három tulajdonrészre bomlás (Besitzersplitterung). A szomszédos településeken újabb lakó és melléképületeket emeltek, míg Kartitschban egy tető alatt oldották meg az osztást. Ezek a házak belülről úgy néztek ki, hogy a középen elhelyezkedő nagy előszoba (Labe, vagy Flur) volt a határterület a két lakrész között. Az előszoba nagyobb volt, mint általában a nem lakóközösséget magába foglaló házak esetében. Ezt közösen használták, vagy tégla, ill. kőfallal választották ketté. Ezt a formát dupla háznak (Doppelhaus) hívták.

41 A XX. századig élt e forma, majd az 1950-es évektől fokozatosan eltűnt. Szintén ugyanerre a házközösségre hozott példát Elisabeth Tomasi ugyancsak Tirolból Innsbruck vidékéről, Steinachból.

42 Azonban ennek a többcsaládos együttélésnek az okára ő sem talált egyértelmű magyarázatot. Az építész Spielhofemél is találunk egy példát Észak-Tirolból, Haiming településről a dupla emeletes házra.

43 Spielhofer mérnöki pontossággal rajzolt alaprajzokat mutatott be. A régi parasztházak szemléltetésével nem csupán a dokumentáció volt a szerző célja, hanem sokkal inkább ezeknek a házaknak a modem viszonyoknak megfelelő lakhatóvá tétele. A ház, amelyet bemutatott, nagyon maga-