S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Sonnevend Anna: A közös udvarok európai párhuzamai — Vajkai Aurél emlékére

amely az ő tulajdonukba is tartozott. Az utcafrontról az udvar belseje felé haladva először az első család lakrésze és kamrája helyezkedett el, ezt követte a második tulajdonos lakrésze, utána pedig a második tulajdonos istállója, majd az első tulajdonos istállója, kamrája, éléskamrája és disznóóla. A sort egy WC és egy szeméttároló zárta. A házhoz egy másik telken levő három részes pajta is tartozott, amelyet több tulajdonos használt. Az első tulajdonos lányára hagyta házrészét, aki időközben Bécsbe költözött. így a második tulajdonos vásárolta meg az első házrészt a hozzá tartozó melléképületekkel. 1948-tól fokozatosan átépítette a házat. Kiadó szobákat alakított ki az épületben. Később édesanyja e ház hátsó részébe költözött, ahol számára egy lakórészt alakítottak ki. Szintén Mayernél találunk két családos közös udvarra példát Helenenschacht faluból.

34 Olaf Bockhorn és Gaál Károly Tadten-ről írott monográfiájukban szintén említést tettek közös udvarokról.

35 A házak leírásánál találunk utalást az eredetileg két gazdaságot és az ezekhez tartozó két épületet egyesítő gazdaságokra. A felső Főutca 11 (Obere Hauptstrasse 11.) szám alatti, eredetileg szélesebb parcellán elhelyezkedő ház és a hozzá tartozó terület is két tulajdonoshoz tartozott. Az udvar közös használatban és tulajdonban volt, míg az épületek külön-külön tulajdonban. Az első tulajdonosé egy háromosztatú lakrész volt, amit a második tulajdonos lakrésze és istállója követett soros elrendezésben, utána pedig a pajta és a szerszámoskamra állt. A második lakrészt később egy betelepülő vette meg, aki két bérlőnek adta aztán ki a helyiségeket (Inwohner-ek). Majd a szomszéd vásárolta meg a lakrészt és hagyta örökül a mai tulajdonosnak. E két szerző munkájában találunk utalást a házra, mint a benne lakó emberek kialakította organizmusra, ugyanúgy, mint Vajkainál. Spielhofer a fertővidéki Kittseeből mutatott be egy közös udvart. Szerinte Burgenland területén az örökösödési szokások következtében osztották meg a parcellákat, és kerültek a keskeny udvarrészek különböző tulajdonosok kezébe. Néha mindkét lakóház az utcafronton állt, azonban gyakoribb megoldás volt, mint már fentebb is leírtuk, hogy a második lakóház az első mögött kapott helyet. Az utcafronton álló melléképületek az első tulajdonoshoz tartoztak, míg az udvar hátsó részében helyezkedtek el a második tulajdonos és az első tulajdonos gazdasági épületei.

36 Kräftner amellett, hogy leírta és jellemzi az Ausztriában megtalálható egyes udvartípusokat, a jellemzők miértjére is megpróbált választ adni. Úgy gondolta, hogy a Dél-Burgenlandban általános soros elrendezésű hosszú parcellák kialakulása a gazdasági fejlődés módjával és a birtokok nagyarányú öröklés révén való szétdarabolódásával magyarázható. Egészen a XX. század 60-as éveiig tartott a gazdasági fejlődés. A XVI-XVII. században a szőlő, mint legfontosabb örökségforrás jelentkezett, azonban a XIX. századi filoxéravész ezt megállította. E betegséggel együtt a paraszti gazdaságok folyamatos fejlődése is megtorpant.