S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Sonnevend Anna: A közös udvarok európai párhuzamai — Vajkai Aurél emlékére

azonban ismert formaként jelenik meg, mindenekelőtt Észak-Burgenland egyes településein, a Lajta-hegység borvidékén (Mörbisch, St. Margarethen, Dommerskirchen, Breitenbrunn, Purbach), a Fertő-tó keleti felén és Közép-Burgenlandban (Latzmansdorf, Grosswaraschdorf). Vera Mayer kutatásai alapján, aki néhány burgenlandi faluban készített változásvizsgálatokat lakóházakról, ismerünk e területről ilyen, a soros udvar (Streckhof) egyik formájaként említett, legtöbbször két- vagy három, egymás után épített lakóegységből és a hozzájuk tartozó melléképületekből álló közös udvarokat. Az ő felmérései alapján ismeretes, hogy ezek megtalálhatók voltak a Bécsi-medence keleti részén, ill. Dél- és Nyugat-Szlovákiában is.

29 A közös udvar megjelenése minden esetben a hosszú, keskeny telek-parcellákon voltjellemző, amelyek általában 8-10 m szélesek és 80-100 m hosszúak voltak. Az ilyen udvarok kialakulását Mayer a többszöri örökösödéssel és osztozkodással magyarázta. Vera Mayer, miközben a parasztházak, a falusi turizmus összefüggéseit és kölcsönhatásait vizsgálta, nagyon pontosan dokumentált háztörténeti leírásokat adott, a közös udvaroknak igen szép példáit mutatta be.

30 Első példáját az Észak-burgenlandi Mörbisch faluból hozta: egy felújított hotelépületet.

31 A magyarországi példákkal ellentétben azonban itt valószínűleg egy tulajdonoshoz tartozott az egész udvar. A szerző a ház történetét és átalakulását szemügyre véve azt írta, hogy az épületet 1854-ben építették, egy olyan telken, ahol több tulajdonos lakott több lakórészben, mindegyikhez külön tartozó melléképületekkel. Az udvar a szerző szerint korábban Mörbischre jellemző épületekkel körbefogott soros elrendezésű udvar (Anbauhof) volt.

32 Az első lakrész egy szobából, konyhából, tárolóhelyiségből és kamrából állt. Ezt követte, az utcafrontról egyre befelé haladva, a második lakrész, amely pedig szoba-konyha-kamra elrendezést mutatott. E második lakrész szobáját egy bérlő bérelte (Inwohner), később a tulajdonos nyári konyhának használta. A konyha és a kamra helyiség szintén bérlőnek volt kiadva. A harmadik lakrész az előző kettőnél kisebb volt, csupán szobából és konyhából állt. Itt is bérlő lakott. A második és a harmadik lakrész között két mosókonyha helyezkedett el, egy a bérlőknek, egy pedig a tulajdonosnak. A harmadik lakrészt a tulajdonos éléskamrája és tehén istállója követte. A háztól különálló épületben kapott helyet a disznóól és a két pajta. A ház átépítési munkálatai 1965-ben kezdődtek meg, először a hátsó gazdasági épületeket bontották le, majd a házat építették át panzióvá, később hotellé és étteremmé. Az "igazi" közös udvarra a szintén Észak-burgenlandi Podersdorfból találunk példát.

33 Az említett házat valószínűleg a XIX. század második felében építették, soros elrendezésű udvaron. A XX. század 30-as éveiben az épületet két család lakta,