Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Kaposi Zoltán: A Somssich família az 1848-as forradalom időszakában

nagyjából egyenlő távolságra Kaposvártól, Nagybajomtól és Szigetvártól, amely települések ekkor a megye legfontosabb egységei voltak, lassan kikerült minden változásból, egyértelmű volt a centrum felé való orientálódás kényszere. Az 1848-as megyei birtokösszeírásból már az is sejthető, hogy az időközben nagykorúság határára érkező két fiának örökséget is juttatott. Kaposúj lakot és Inakod-puszta egy részét (Besenyőből) már gróf Somssich József neve alatt vették fel 3315 holdas terjedelemben, míg Inakod másik részét, valamint a szerászlói birtok Lipótfa, Bánya, Vóta, illetve Kis-és Nagyzsippóval együtt 2803 holdas terjedelemben gróf Somssich Imre tulajdonaként jelenik meg forrásunkban.

49 Egészen biztos, hogy Somssich Pongrác birtokába került a Lázár által meghagyott egyetlen kisebb méretű zalai falu, Ormándhida is - valamikor a 19. század elején. Somssich Pongrác birtokközpontján, Mikében épült fel a családi kastély (vélhetően 1812 után), amely elég leromlott állapotban, de még ma is áll. A család helybenlakását mutatja, hogy adataink szerint Pongrác gyermekei is ott születtek, s ő maga is ott halt meg. A kastély klasszicista stílusban épült, téglalap alakú, emeletes építmény, középen timpanonos díszítéssel, amelyben benne van a két oroszlános Somssich-címer. A kastély mellett családi kápolnát építtetett, az elhunyt rokonok a mikéi családi kriptába kerültek, a falunak pedig templomot állíttatott. Természetesen ez a kastély a 19. század első felében még nem igazi arisztokrata kastély, sem méretével, sem berendezésével nem lehetett túlságosan hivalkodó. Ezt bizonyíthatja Széchenyi István azon megjegyzése is, amely 1823. május 9-ei mikéi látogatása után került naplójába: „Az embereknek fogalmuk sincs komfortról udvarházaikban. Szeretnék hogy legyen, de nem értenek hozzá. "

50 Nyilvánvaló, hogy a fiatal Somssich Pongrác nem versenyezhetett a nagyvilági élethez, mintegy 90 000 holdas birtokából származó jövedelemhez szokott Széchenyivel. Somssich Pongrác felesége nemes Zichy Julianna volt. Négy gyermekük született a hosszú házasság alatt: Johanna (meghalt: 1849-ben), József (1812-1894), Béla (meghalt 1838-ban) és Imre (1819-1886). Mint az látható, Béla korán, már 1838-ban elhalálozott, így Pongrác földjei a két fiú (József és Imre) közölt oszlottak meg halála után. Johannáról azt tudjuk, hogy férjhez ment báró Wimpfen Dénes Dagobert bécsi lakoshoz, aki hivatásos katona volt, ám annak korai, 1845-ös halála után visszaköltözött Mikére a családi birtokra, s ő is az említett 1849-es kolera áldozatává vált. A Somssichok 1848-49-ben Érdemes a harmadik nagy generáció végén rápillantani az egyre tekintélyesebbé váló famíliára. Ezt két szempont is világosan indokolja. Egyrészt az, hogy a reformkor vége felé vagyunk, s nagy horderejű gazdasági és társadalmi folyamatok érlelődnek, amelynek komoly kihatásai lehetnek a birtokos nemesség életére, befolyására. Másrészt pedig azért, mert a korábbi két generációhoz képest a família számbeli mérete, társadalmi befolyása, gazdasági kiterjedése látványosan megnőtt, s ez meglehetősen ellentétes a nemességről ismert nézetekkel,