Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Kultusz... - Varsányi Péter István: A mártír miniszterelnök „ hallhatatlan emlékének záloga " avagy lesz-e valaha „ ragyogó szobra " Batthyány Lajosnak
nyét néhány ismert politikus, közéleti személyiség emelte jelenlétével: ott volt a távoli rokon, Károlyi Mihály gróf (1875-1955); Huszár Károly (1882-1941) országgyűlési képviselő - később mindketten miniszterelnökök; Zichy Aladár gróf (1864-1937), a Néppárt elnöke; Batthyány Lajos két gyermeke: Beniczkyné Batthyány Ilona grófnő (1842-1929) és Batthyány Elemér gróf (1847-1932). A szoborátadások mindenkori szokásának megfelelően sorjáztak - a szívből jövő, vagy csak hazafias közhelyektől hangzatos - szónoklatok. Huszár Károly szerint „[...] a nemzetgazdász Széchenyi, az agitátor Kossuth, a költő Vörösmarty mellett Batthyány az államférfiú. " Ikervár az, ahol „[...] az ő kultusza mindazt pótolja, amivel [...] mind máig adós maradt vele szemben az ország". Károlyi Mihály azt szeretné, ha az a szellem, amelynek ,,[...j az ércbefoglalt mártír megtestesítője volt, áthatná a nemzet minden fiát". A „monumentális emlékmüvet" — a jegyző szavaival - a község „mindenkor kegyelettel fogja megőrizni" 10 ; a majdani rendszer urainak (vagy elvtársainak) azonban a címer, a fiát saját vérével tápláló pelikán, nem nagyon tetszehetett, ma csak hűlt helye látható. Kossuth Lajos (1802-1894) halálát követően vetődött fel egy emlékmű felállításának gondolata Budapesten. A kiírt pályázatra érkezett elképzelések közül 1908 áprilisában a bírálóbizottság Horvay János (1873-1944) pályamunkáját fogadta el. A művész felfogásán, a történelmi hűséghez való ragaszkodásról azonban lehet vitatkozni. Középen Kossuth alakja magasodott, az ő balján állt a miniszterelnök, majd kétoldalt a többi miniszter. A Batthyány-kormány tagjai közül tehát a pénzügyminiszter van a fő helyen, a később mártírhalált is vállalt kormányfő mellékalakká degradálódott." Közel tíz évnek kellett eltelnie az első világháború, a történelmi Magyarország feldarabolását követően, hogy ismét napirendre kerülhessen a Horvay-emlékmű felállításának ügye. A nevezetes dátum: 1927. november 6.; s a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren immár magasodhatott a kilencalakos szoborcsoport. A történelem szeszélye azonban még negyed századot sem engedett számára: 1950-ben lebontásra ítélték; a csüggedt, magába roskadt minisztereket ábrázoló plasztikát 1952-ben újjal cserélték ki. A végre egyedül maradt Kossuth Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása - már a szoborállítás korának „felhőtlen optimizmusát", társadalomképét sugallhatta. 1960-ban Dombóvár jelentkezett: hajlandó befogadni a fővárosban mellőzött Horvay-szobrokat, köztük Batthyány Lajosét is. 1973. augusztus 20-án helyezték el Dombóvár Béke-parkjában ez elemeire bontott emlékművet. Lehet tűnődni, hogy ki járt jobban: Dombóvár egy - eszmeiségében ugyan vitatható -, de szép alkotással, avagy a főváros illusztris tere a szocialista munkaverseny minden jegyét magán viselő Kossuthjával. 1993 óta nem kimondottan közterületen, hanem egy pápai iskola belső udvarán áll a legújabb Batthyány-szobor, a mezőgazdasági és kereskedelmi szakközépiskola névadójáé (alkotója Szabó Gábor).
