Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Kultusz... - Varsányi Péter István: A mártír miniszterelnök „ hallhatatlan emlékének záloga " avagy lesz-e valaha „ ragyogó szobra " Batthyány Lajosnak

A jelen (a valóság) méltánytalansága Szemere Bertalan (1812-1869) írta Batthyányról 1852-ben: „Erezett mindig nemesen, cselekedett mindig őszintén, elítéltetett törvénytelenül, meghalt ártatlanul - tehát bír a politikai mártírság minden címeivel". A nagy történelmi személyiségeket, ráadásul az életüket hazájukért feláldozókat illik méltó módon megtisztelni. Például úgy, ahogy Batthyány volt belügyminisztere akkor megálmodta: „[...] neki egy későbbi kor, egy szabad nemzedék vagy magas halmot emelend sírjára, melyet virágokkal egy nemzet fog ellátni, vagy ragyogó szobrot, mely omladékaiban is szent ereklyeként fog tekintetni' '.

12 A képletes halom - a nemzeti sírkertben (Fiumei út) mauzóleum formájában - már emelkedik. Csak a „ragyogó szobor" nincs még a megfelelő helyen. A tényállás fonák és arcpirítóan való: sem az ország fővárosa, sem egykori megyéjének székhelye, Szombathely nem érezte kötelező, vagy csak sürgető feladatának emléke ilyetén megörökítését. Az első Batthyány-szobor 1849-ben készült: Alexy Károly formálta meg a miniszterelnök portréját gipszből Ezt 1855-ben Londonban időtállóbb anyagból (ezüstözött réz) öntötte véső formába, egyik bronz példánya a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található. Az özvegy, Zichy Antónia grófnő (18161888) az 1860-as években újabb szobrot rendelt meg Alexytől férjéről. Ehhez kívánt 1861-ben segítséget nyújtani a festő Barabás Miklós (1810-1898), amikor gipszből megmintázta Batthyány mellszobrát. Alexy alkotása öt év múlva, 1866ban készült el, azzal egy év múlva a párizsi világkiállításon is bemutatkozott.

13 Az egészalakos (71 cm magas) szoborról - Székely Bertalan és Rusz Károly közreműködésével - fametszetű illusztráció is készült, amelynek képe megjelent a Vasárnapi Újság 1867. április 7-i számában. Még a századforduló előtt, a polgárdi Batthyány-kastély számára készült Köllő Miklós (1861-1900) „fél életnagyságú" szobra, amelyet 1905-ben a községháza tanácstermébe helyeztek át.

14 Ezek azonban nem köztéri műtárgyak. Epilógus Pulszky Ferenc (1814-1897) mondta 1879-ben, az Eötvös-szobor felavatásakor: „Nagy férfiak teszik dicsővé hazájukat, s ha a nemzet mélyen érzett háláját azáltal fejezi ki, hogy neki emléket emel, nem őket dicsőíti, hanem önmagát".

15 Erdélyi Árpád 1906-ban szomorúan konstatálta, hogy „e szent vértanúnknak", Batthyánynak mindmáig nincs ércszobra. „E mulasztásunkat pótolnunk kell, hadd álljon mielőbb e szobor. " A felvetés jámbor óhaj maradt. Minduntalan mások voltak fontosabbak: a különböző kurzusok, a politikai „izmusok" kultivált szentjei és úgynevezett hősei; két világháború emlékművei; az „örök dicsőségű" hadsereg vörös- vagy aranycsillagos obeliszkjei; a munkásmozgalom és proletárdiktatúra csinált vagy csak szimpla hősei stb. Szombathelyen maradva: Vas megye székhelyén előbb kapott szobrot Ságvári Endre, Vlagyimir Iljics Lenin, Alekszandr Szergejevics Puskin, mint az Ikervárhoz, Jánosházához, Szalónakhoz