Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Kaposi Zoltán: A Somssich família az 1848-as forradalom időszakában

amelybe némi kenyeret és vizet helyeztek bujtatói, s így a hetedik napon, amikor a rendőrök a határon elhagyták a hajót, s végre előszedték, már olyan legyengülten találták meg, hogy várható volt a korai halála. Konstantinápolyból Párizsba került. Megélhetését apja, Somssich Miklós tudta biztosítani, aki a sárdi merinói tenyészetéből származó gyapjút egy francia cégnek adta el, amely az érte járó összeget a Párizsban élő Jánosnak utalta át. Párizsban aláírta a Kossuth által a szerkesztett, a Habsburg-ház detronizálását kimondó nyilatkozatot, így nem volt esélye a továbbiakban, hogy amnesztiát kapjon. 1854-ben kivándorolt Amerikába, ahol Floridában egy vasútépítésénél kapott mérnöki állást. A hajón szerzett betegsége azonban oly mértékben elhatalmasodott rajta, hogy 31 évesen, 1855ben Jacksonwilleben meghalt.

51 A fiatalabb grófi ág képviselőiből is többen a forradalom és a szabadságharc oldalán kötöttek ki. Gróf Somssich József volt az idősebb fiú. 1812-ben született a mikéi kastélyban, az 1830-as években császári-királyi huszártisztként szolgált. Esküvőjét 1840-ben tartotta az ausztriai Gmundenben, felesége báró Schiller Amália lett. A forradalom és a szabadságharc még katonaként érte, akkor éppen a József nádor huszárezredben szolgált. Átállt a magyar szabadságharcosokhoz, nemzetőr őrnagy lett. A függetlenségi háború elveszítése után vélhetően kegyvesztett lett, ezért kényszerszerűen visszavonult birtokaira, s gazdálkodással foglalkozott.

52 2./ Voltak a famílián belül, akik háttérbe húzódva figyelték a radikalizálódó folyamatokat. Ennek több oka is lehetett. Ilyen volt például az, hogy egyre több öreg ember volt már a férfiak között, így Miklós, Pongrác, stb. Ám az ő tevékenységük mintaként is szolgált fiaik számára. Voltak ebben a csoportban olyanok, akik nem tudtak azonosulni a politikai eszközökkel, s így visszavonultak. Csak néhány mintát említünk ebből a csoportból. Miklós fia Lőrinc (181994) nem vett részt katonailag a harcokban, vélhetően apja mellett maradt, ahogyan azt az adatokból sejteni lehet, s birtokgazdálkodással foglalkozott elsődlegesen. Felesége Koin Mária (1826-1845) volt, egyetlen gyermeke pedig az 1844ben született Andor. Érdekes jelenség a feleség és a született fiú életkora, ugyanis ha igazak a statisztikai adatok, akkor Somssich Lőrinc a gyerek megszületésekor 25 éves volt, ezzel szemben felesége mindössze 18 éves lehetett, ami teljesen elüt a magyar nemesi társadalom somogyi részének klasszikus késői házassági motívumaitól. Ráadásul a fiatalon, 18 évesen gyermeket világra hozó asszony 1845-ben, vagyis 19 évesen már meg is halt. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy Somssich Lőrinc képviselte a família életében az állandóságot. Tudunk például arról a leveléről, amellyel a politikában csalódott öccsét, Pált hívta haza megpihenni a sárdi birtokra. Azt írta 1848. április 15-én bátyjának: „[...] ha az ujj változások kedvedet a szolgálattól bármi tekintetből is elvette - ugy jöszte Sörnyére, az egész házam dispositiódra áll, s összevetett vállakkal küzdjünk, - s biztosítsuk létünket [...] ha elfogadod és használhatod, testvéred fog rajta örülni, ha nem, ugy égesd el soraimat, s foglalatját temesd el kebledben [...]. "

j3 Somssich Pál (1811-88) sokkal ismertebb alakja a famíliának s ennek a csoportnak, mint másik két testvére. Rá is a kiábrándultság volt a jellemző 1848-