Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Kaposi Zoltán: A Somssich família az 1848-as forradalom időszakában

49-ben. Egy darabig apja politikai pályáját követte, ám ő nem liberális, hanem egyértelműen konzervatív politikussá vált. Az 1843/44-es országgyűlésen volt először követ, majd pedig - apjával szemben inkább nagybátyja, Pongrác képe lebeghetett előtte - az 1846 őszén létrejött Konzervatív Párt egyik vezéralakja lett, ő írta az egyik pártalapítást elősegítő értelmező elaborátumot. Müveit, tanult ember volt, több nyelven beszélt, írt, olvasott, közismert volt például az a szokása, hogy bensőséges barátaival klasszikus latin nyelven levelezett. A forradalom, s főleg Kossuth nézeteivel nem tudott megbarátkozni, az utolsó rendi gyűlésről vármegyéje - mint Baranya megye egyik, 1847-ben megválasztott országgyűlési követét - március 19-én hazahívta, időközben ugyanis az addig konzervatívnak számító megye politikai közhangulata radikalizálódott. Somssich Pál beállt a nemzetőrségbe, ám onnan korán távozott: már kora nyáron hazatért somogyi simonfai birtokára. Itt főleg vadászattal foglalkozott, ám már a nyáron tovább kellett állnia, ugyanis állandóan feljelentette valaki őt; mint a Kozervatív Párt egyik vezérét, forradalom ellenesnek bélyegezték. Simonfáról a bácskai rokonsághoz, vélhetően húga, Mária férjéhez, Latinovits Lajoshoz ment rövid időre. Muszáj is volt távoznia, mert már fegyveres csoportok vadásztak rá. A Latinovits-család mellett nagynénjénél, Sisikovics Józsefnénél tartózkodott. Az 1850-es évekbeli nyílt császári abszolutizmussal nem tudott azonosulni, titkos röpiratokban hívta fel honfitársai figyelmét Bécs tevékenységére. Politikai pályája az 1850-es évek vége felé kezdett újra felívelni, előtte - az 1850-es években - csak néhány titkos írásával hívta fel magára a figyelmet. Meghatározó szerepet játszott a Deák-csoportban az 1865-67-es dualista államszerkezetet előkészítő és létrehozó tárgyalásokon, a kiegyezési törvény létrehozása után pedig ő lett a birodalmi delegációs parlament elnöke. Kormányzati tisztséget is akartak neki juttatni, ám attól elzárkózott az amúgy roppant szerény ember. Elete alkonyán felsőházi taggá választották. Somogy megye nagyon sokat köszönhet Somssich Pálnak, számos közintézmény létrehozásának felkarolása, támogatása kapcsolódik a nevéhez, a Somssich Pál Gimnázium, a vármegyei könyvtár, stb. Mivel pályája főleg az országos, s csak kisebb részben kapcsolódott a megyéhez, így birtokgazdálkodást nem igazából folytatott. Örökségképpen - még apja életében - megkapta a simonfai 1708 holdas birtokot, illetve övé lett a nagybajomi birtokokból 1581 holdnyi terület is, vagyis az ottani földek kétharmada. Ám gyakori távolléte, politikai tevékenysége főleg Budapestre szólította, szinte állandó jelleggel ott élt, s csak ritkán tudta meglátogatni somogyi földjeit. így nem véletlen, hogy unokatestvérének átengedte a megyében lévő birtokainak kezelési jogát, vélhetően ez az átengedés bérleti jogviszonyt jelentett. Ő maga meglehetősen későn házasodott, gyerekeket már nem nemzett, így földjei halála után visszakerültek a köznemesi ág tagjaihoz.

54 Somssich Pál apja, Miklós és nagybátyja, Pongrác is visszavonultan élte meg az 1848 márciusa utáni időket. Miklós (aki ekkor 64-65 éves volt) számára külön sorscsapás volt, hogy szeptemberben a horvát csapatok átvonultak Somogy megyén, s kitűnő szállást találtak maguknak néhány jelesebb uradalmi központban, így többek között Sárdra is beszállásoltak magukat, ahol néhány száz marhát