Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Kaposi Zoltán: A Somssich família az 1848-as forradalom időszakában

hagytuk el az ág bemutatását, amikor a két fiú: Miklós és Pongrác örökölték apjuk birtokait. A testvérek kétszer is megosztoztak az örökölt földeken. Először 1808-ban, amikor is a fiatalabb fivér, a mindössze 20 éves Pongrác kényszerítette ki a divisiot. A visszaemlékezés szerint előre szétosztották a területet, s sorsolás útján döntöttek el a birtokok hovakerülésének kérdését. Ránk maradt az osztozkodás irataiból egy töredék, amely pontosan leírja a két félnek juttatott birtokrészeket.

36 A jószágokat két részre osztották. Az „első rátához" tartozott Sárd mezőváros, az egész simonfai helység, a nagybajomi részporció együtt a lóki, koroknyai, lencseni, kaki, balogdi és a szentkirályi pusztával együtt, amelyek együttesen holdját 1200 négyszögöllel számítva: 10 413 magyar holdat tett ki. Ám ehhez hozzájött még 739 hold haszontalan „homok és vízállás", ezt a normális földhöz hasonlítva 200 holdnak vették, így együtt 10 613 holdat tett ki a sárdi központú uradalom. A „másik rátához" tartozott a mikéi birtok Inakod pusztával, a gigei fél helység, az ormándhidai zalai puszta egészében, valamint a bessenyői rész, az ún. „Zselici pusztákban" pedig Zsipfalván, Csókakőn, Szerászlón, Szentimrén, illetve Szilvásszent-mártonban kisebb földterületek, és ide tartozott a „ kis bajomi helységben, Anyánk által szerzett csákányi rész porció" is, aminek együttes területe 11 719 holdat tett ki, ehhez haszontalan földként még 35 jött hozzá, amit az előző elszámolási kulcs szerint 10 holdnak tekintettek, vagyis a második részbirtok 11 729 holdnyi volt összesen. Látható, hogy ez a második részbirtok jóval nagyobb az előzőnél, a különbség: 1116 hold, aminek fele 558 hold. Megegyeztek, hogy akinek a nagyobb föld jut, az a másiknak holdjától 50 rénes forintot fog fizetni. Felmerült a kisbajomi birtok szétosztásának a gondolata is, ám végül is más módszerhez folyamodtak, mivel ebben az esetben a ritkábban lakott második birtokegység jobbágyi (vagyis munka-) erő nélkül maradt volna. Mint azt már említettük, a két testvér kisorsolta egymás között a birtokok további tulajdonjogát. A „nyílvonás" alkalmával Pongrác húzott először, mégis megkárosítva érezte a későbbiekben magát a neki jutott osztályrésszel, pedig a déli területek voltak a nagyobbak. Szövetkezve nagybátyjával, Ürményi József országbíróval, elérték a második „atyafiságos osztályos egyezséget", s 1812-ben korrigálták az 1808-as szerződést.

37 Egy 1813-as felméréséből kiderül, hogy Simonfa település volt az osztozkodás tárgya, amit ekkor kettéosztottak.

52 Simonfa azért lehetett fontos Somssich Pongrácnak, mert jelentősebb úrbéres népességgel rendelkezett, s nem esett messze a mikéi központú birtoktól, főleg annak északi területeitől, így könnyen lehetett a munkaerőt mobilizálni. Ezt az is alátámasztja, hogy a több mint 2200 holdas határral rendelkező Simonfán alig volt allodiális föld, a két testvér mindössze 30-30 holddal rendelkezett ez ügyben. 2.1. Somssich Miklós ága Somssich Miklós lett a família egyik legismertebb tagja a 19. században. Jogi pályára készült, 1805-ben már prókátori censuráját adta be. Ám a fényes hi-