Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Kaposi Zoltán: A Somssich família az 1848-as forradalom időszakában

vatali pálya helyett apja halála miatt anyja kérésére hazament Sárdra, s felügyelte a gazdálkodást. 1806-ban, 22 évesen aljegyző, de még ugyanabban az évben másodjegyző lesz a vármegyénél, míg 1809-ben már főjegyző. 1810-ben megnősült, felesége Kajdacsy Josefa, egy Baranya és Tolna megyében is befolyásos középbirtokos család leszármazottja. 1811-ben született első gyermekük, a nevezetes Somssich Pál. Ugyanebben az évben Somssich Miklós Somogy megye országygyülési követe lesz, s a diétán a felsőbüki Nagy Pál és Vay József irányításával szerveződő ellenzék egyre meghatározó fiatal alakjává nőtte ki magát. Nagyon hamar kialakult liberális nézetrendszere, amit majd a későbbi politikai tevékenységében is aktívan képviselt. 1813 után megválasztották a megye alispánjává, ami megint csak ritka volt egy alig 30 éves ember esetében. A harmincas években is részt vett az országgyűléseken, s a Deák-csoporthoz tartozván annak egyik vezéralakja volt. Alkalmankénti radikalizmusát még Széchenyi István sem szerette. Az 1839/40-es diétán képviselte utoljára megyéjét, helyét aztán fiának, Pálnak engedte át. A későbbiekben azonban már nem politizált, utolsó politikai fellépésére 1861-ben került sor a vármegyében. Végül is hosszú házassága alatt Somssich Miklósnak három fia és két lánya született: Pál (181 1-1888), Lőrinc (1819-1894), János (1824-1855), Mária és végül Terézia.

38 Közismert Somssich Miklós személyéről, hogy visszafogott természetű ember volt, s ugyanakkor a végtelenségig humanitárius. Ez az emberi kapcsolatait, s nem utolsósorban a birtokain élő népességgel való bánásmódját is alapvetően meghatározta. Feljegyezték róla, hogy a család birtokait jelentősen gyarapította, ahol lehetett venni valami kis birtokot a sárdi-nagybajomi gazdasághoz szervesen összekapcsolva, arra már rá is tette a kezét. Nagy hatalmú és nagy befolyású ember volt a vármegyében, aki természetesen nem riadt vissza jogi trükköktől a birtokgyarapítást illetően, főleg a környék kisebb birtokosai tartottak tőle. Birtokgyarapítási eredményességét jól mutatja az is, hogy az 1812-es birtokegyezség alkalmával még csak 9780 holdja volt, ám ezzel szemben 1840-ben már 14 407 magyar holdnak tulajdonosaként jelenik meg a vármegyei consriptiókban.'

9 Már 1823-ban megbízta két alkalommal is Kapotsfy Mátyás kaposvári ügyvédet, hogy derítse föl és tájékoztassa őt a vármegyében eladóvá váló földekről, s ezért összesen 300 forintot fizetett az ügyvédnek. A tudatos birtok- és gazdaságépítést mutatja, hogy a megszerzett földterületek kizárólagosan a Sárd és Nagybajom körüli uradalom körül helyezkedtek el. Jellemzően mutatja például ezt a folyamatot, ahogyan Sörnyepusztát és Szövécset megszerezte. Ezek a települések jó természeti adottságokkal rendelkeztek, Sörnye például 1.800 holdas tiszta allodiális határral bírt. Az 19. század elején ezen a területen nyolc tulajdonos osztozkodott, s ezek között csak a Véssey és a Thulmon-família egy-egy tagja rendelkezett viszonylag nagyobb területtel. Somssich elsődlegesen a kisebb tulajdonosokra, így például az ismert Berzsenyiekre és a Noszlopyakra (vagyis azok birtokaira) vetette ki a hálóját. 1817-18-ban Vrácsikon Noszlopy Antal (Gáspár apja) távolabbi rokonaitól mintegy 22 000 illetve 4500 forintért vásárolt birtokot. 1823-ban Berzsenyi István adósságlevelével rendelkezvén elővásárlási jogot szerzett a szövécsi puszta