Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Kaposi Zoltán: A Somssich família az 1848-as forradalom időszakában

aminek eredménye az lett, hogy kb. 50%-ot kapott Lázár, 35%-ot József, 15%-ot Antal, míg az egyházi szolgálatba álló János némi évjáradékot testvéreitől. A másik pedig az, hogy meglehetősen érdekes, hogy a birtokok szétosztása nem a leszármazási sorrendnek megfelelően történt. Somssich Antal minden bizonnyal Lázártól várta tevékenysége folytatását, ám hamar kiderült, hogy Lázár érdeklődése, humán beállítottsága nem alkalmas erre, különben is költekező életmódja, hatalmas adósságai miatt birtokai átadására kényszerült Ennek ideje apja halála után nagyon hamar bekövetkezett, vélhetően 1779-1781 között már megtörtént a birtokok újraosztása. Erre több tény is utal. Egyrészt az 1786-87-es népszámlálás adatai közlik a tulajdonosok nevét az egyes falvaknál, s ez világosan kirajzolja a birtokváltozás tényét. Másrészt pedig az intabulációs jegyzőkönyvek adatai alapján a családtagok (testvérek) közötti pénzforgalmazás (kölcsönök) hirtelen megugranak nagyságrendjükben valamikor 1779-1781 között, így joggal feltételezhetjük, hogy mindez a tulajdonosváltozás miatt történt. Tudjuk például azt, hogy Somssich Antal és József együttesen felvettek 30 ezer forint kölcsönt a Veszprémi Káptalantól, ami nyilván Lázárhoz kerülhetett. Az 1784-85-ös és az 178687-es népszámlálás adatai alapján a Somssich-falvak új tulajdonosi rendszerét is meg lehet már határozni:

15 Iíj.Somssich Antalhoz került Csertő, Kadarkút, Markócz és Lukafa, míg Somssich Józsefhez kerültek Gige, Szerászlo, Simonfa és Sárd falvak. Az összeírás alapján nem tudjuk, hogy a nagybajomi birtok hova került, nagy valószínűséggel Józsefhez, amit az is bizonyíthat, hogy egyrészt korábban is nála volt ez a földbirtok, másrészt pedig későbbi adatok is ugyanezt mutatják. így például egy 179l-es nagybajomi birtokösszeírásból kétséget kizáróan Somssich József neve alatt vétetett fel 1475 magyar holdnyi terület, 35 jobbággyal, s ez az irdatlan határú s egyben az egész vármegye szempontjából oly fontos községben a grófi Festetics-birtokok után a második legnagyobb méretű volt.

16 Érdekes tétele viszont a népszámlálásnak Viszló falu, amit egyértelműen Boronkay, vagyis nem Somssich-birtokként jelöltek meg, vélhetően a Somssich Antal-féle földvásárlás kapcsán eladhatta saját részét a hatalmas karriert befutó Boronkay Józsefnek, a falu a későbbiekben is Boronkay-kézen található.

17 A kérdés persze az, hogy a birtokok területi szétosztása együtt járt-e a családi közösség és az együttlakás megszüntetésével. Főleg későbbi iratokból és levelekből tűnik úgy, hogy a család ősi sárdi kastélya valami közös összetartozást szemléltető jelenség lehetett: a 19. században élő Somssichok számos esetben említik úgy ezt az épületet, mint ahova hazamennek az emberek, még akkor is, ha nem is az volt a lakóhelyük. S ha feltett kérdésünkre a válasz igen, akkor mindenképpen épület kellett hozzá. Mindenesetre tény, hogy Somssich József bizonyíthatóan Sárdon élt, a család ősi kastélyában (ezt a korábban említett hazatérése is bizonyítja, miszerint ő irányította a sárdi gazdaságot). Bizonyíthatja a helyben lakást és a tulajdonlást, hogy József fia Miklós Sárdon született. Anyakönyvi bejegyzés bizonyítja azt is, hogy Somssich József egyik kisfiát 1793. május 22-én Sárdon keresztelték.

18 Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy amikor 1800ban insurgens felkelők randalíroztak Nagybajom környékén, s a sárdi Somssichbirtokot is megtámadták, akkor a kastély ura, Somssich József menekült el, s