Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Gazdag István: Debreceni hétköznapok a kormány Debrecenben tartózkodása idején

A szabadságharc szolgálatában A menekülők befogadása, elszállásolása mellett a lakosság kivette részét a fegyveres szolgálatból is. A debreceni 10. honvéd zászlóalj még 1848 májusában szerveződött, a nemzetőrség júniusban tette le az esküjét. Az osztrák hadak közeledtének hírére a városi közgyűlés az OHB utasítására tárgyalni kezdte a népfelkelésre vonatkozó rendeletet. Másnap, 1849. január 18-án 7000-8000, különböző fegyverekkel - fejsze, vasvilla - felszerelt ember gyűlt össze a Szabadság téren és esküt tett a haza védelmére, megmentésére.

15 A fegyverkezés a város lakosságának, a családoknak jelentős részét érintette, mindennapjaiknak meghatározó elemévé vált. Az országgyűlés, a felsőház, a minisztériumok, kórházak, a katonaság, a foglyok a város valamennyi középületét birtokba vették. Ez azt jelentette, hogy az iskolák, városi hivatalok és más intézmények tevékenységüket csak korlátozott körülmények között folytathatták és ez a lakosság életkörülményeit kedvezőtlenül befolyásolta. Debrecenben több katonakórház működött, így a lyceumban, a piarista zárda helyiségében, a polgári kórházban és magánházaknál. A város asszonyai, lányai és iskolás korú gyermekek tépést készítettek a sebesültek számára. A családok felhívásra a katonák számára fehérneműt szolgáltattak be. A lovasságnak, mint fegyvernemnek kifejlesztése érdekében Kossuth személyesen hívta fel a város apró szekereseit, hogy nyergüket önként adják el az államnak. Lehetne tovább sorolni, mi mindent kellett a lakosságnak önmagától megvonni, hogyan kellett az embereknek, a családoknak életvitelükben változtatni, hogy a magyar hadsereg harcba indulhasson hazája felszabadítására. A kormány hivatalos lapja, a Közlöny 1849. március 14-i számában írta: „Nem hagyhatjuk itt méltányoló elismerés nélkül azon áldozatkészséget, melyet Debreczen városa a szabadságháborúnak ideje alatt meg nem szűnt lelkesedéssel tanúsított. Élelmezésben, honvédek állításában, nemzetőrségi szolgálatban annyit tett, mennyit igen kevés, vagy tán egy város sem az országban. "

16 Társasági-kulturális élet Debrecenben fellendült a társasági élet is. Egy-egy nevesebb politikus vagy katonatiszt lakásán mozgalmas szalonélet alakult ki. Kossuthné mellett különösen nagy házat vitt Kiss Ernőné, a főhadikormányzó felesége. A mulatságok azonban elmaradtak. Voltak viszont színházi esték, Vachott Sándorné emlékezése szerint színi előadások is élénkítették a debreceni életet. A vidéki társulat „[...] elkényeztetett ízlést ki nem elégítheté [...] gond- és unaloműzőnek elég jó volt. " A Közlöny a Don Caesarban fellépő Lendvait és Jókainét magasztalta. A városban megjelent lapok egymással versengve dicsérték Reményi Ede hangversenyét „[...] a sok egyhangú politika között egy kedvesb percünk is lehetett. Ez Reményi Ede igen sikerült hangversenye, mely a mívelt közönségre leírhatatlanul felvidítólag hatott. Annyi idő óta nélkülözni a zenét, melynek élvei, Pesten a lélek mindennapi kenyeréhez tartoznak [...]. " 7 Sárosi Gyula a Kollégiumban