Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Gazdag István: Debreceni hétköznapok a kormány Debrecenben tartózkodása idején

étkezés, illetve az élelmiszerek árának gyors emelkedése miatt - a megszokott szórakozás hiányával. Ez utóbbit példázza az Alföldi Hírlap 1849. február 21-i számában megjelent hír: „Ma hamvazó szerda van - elmúlt a farsang anélkül, hogy csak városunkban egyetlen mulatság vagy valamire való házasság történt volna. " Kölcsönösen panaszkodtak sérelmeik miatt a városlakók és a menekültek. „Az itteni házigazdáknak több panaszuk van a beszállásolt országgyűlési tagok és kormányhivatalnokok ellen, mint volt a pestieknek. " Az Alföldi Hírlap a debreceni vendégszeretetlenséget hangoztató „pusztába száműzött" idegenekhez okosan szólt, amikor hangoztatta, hogy ha vannak is esetek, mely nyomán a jóérzésű ember felháborodik, a menekültek általánosítása kíméletlen és mindenképpen rosszindulatú.

11 A két, helyzetükben alapvetően különböző népcsoport - a debreceniek és a menekültek - egymás mellett éléséből természetszerűen adódtak ellentétek, ezek azonban nem veszélyeztették a küzdelem újjászervezésének sikerét. Szabó István szavaival „A debreceni öt hónap a szervezőképesség erőpróbája volt, de amellett sok egyébé is: a riadalom felett magát úrrá tevő cselekvő akaratnak, a tiszántúli nép helytállásának és erkölcsi-anyagi erőforrásai bőségének. Ez a néhány hónap volt a magyar szabadságharc legpozitívabb korszaka: önbizalom és munkakedv táplálta s eredményhez vezetett. " Kossuth és Debrecen A kormány és a képviselőház a katonai események alakulása miatt választotta ideiglenes székhelyéül a Tiszántúl fővárosát. A hivatalos Debrecen vendégszeretetének kinyilvánításával köszöntötte az ország vezetőit, akik számára azonban a lakosság támogatása is szükséges volt. A menekülés okozta erkölcsi válság, az ellenséges katonai fenyegetettség közepette Kossuth Lajos január 8-i, a debreceni néppel való első találkozásakor gyújtó hangulatú beszédében hitet, bizalmat adott az őt hallgató embereknek, akik lelkesen sorakoztak fel a szónok mellé „Megoltalmazzuk, megmentjük mi a szabadságot, fölkelünk, rohanunk az ellenségre mindnyájan. "

n Kossuth emigrációja során így emlékezett vissza erre a találkozásra: „Ha Debreczen akkor a romboló vész lehangoló dühöngése közben csak kétségeskedik is, a nemzetnek akár erélye, akár határozottsága felett, ha férfia, nője, apraja, nagyja magasztos hazafisággal nem veszi körül a kormányt és országgyűlést, kik nem kegyet oszthatni, hanem áldozatot kívánni jöttek hozzájuk, a honvédelmi erőlködés paródiává sülyed f...j. "

u Szilágyi Sándor helyesen állapította meg: „Kossuth Debrecenben egy percet sem hagyott tétlenül elröpülni. "

14 A hadsereg felkészítésén, felfegyverzésén munkálkodott éjt nappallá téve, de arra is talált időt, hogy szóljon, találkozzon a debreceniekkel - és ezeknek a találkozásoknak a hatása a céhmestert, csakúgy mint a kollégiumi diákot, a kereskedősegédet és a hivatalnokot megerősítette a szabadságharc iránti elkötelezettségében.