Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Gazdag István: Debreceni hétköznapok a kormány Debrecenben tartózkodása idején

Debrecen város polgármestere, Poroszlay Frigyes január 2-án vette át Ábrányi Emil futár-kormánybiztostól a kormány rendeletét, amely a képviselőház és a kormány ideiglenes székhelyének Debrecent jelölte meg.

8 A másnapra összehívott közgyűlés - a polgármester előterjesztésére - határozatban mondta ki: „[...] örömmel látandja s kedves vendégekül fogadja keblében a nemzet képviselőit s az ország kormányát. " A közgyűlés bizottságot küldött ki a menekültek fogadására, elszállásolására. A református egyház részéről Szoboszlai Pap István püspök körlevélben lelkesítette híveit. A kormánynak Debrecenbe költözése, írta, csak növelheti bátorságunkat és bizodalmunkat igaz ügyünk diadala iránt és emelheti lelkesedésünket, hogy mindent megtegyünk a hazáért és a szabadságért.

9 A helyi polgári és református egyházi hatóság - amelyek hatásköre majdnem az egész Tiszántúlra kiterjedt - haladéktalanul a kormány mellé álltak és fenntartás nélkül támogatták a kormányt. De vajon felfogta-e az események jelentőségét Debrecen népe, hiszen a város eddig az ország egyik városa volt és nem több, a kormány ideköltözésével azonban politikai súlya lényegesen emelkedett, az ellenség részéről való fenyegetettség számottevően növekedett. Korábban is megfordultak már jeles személyiségek a városban, fejedelmek, hadvezérek és magas rangú politikusok kíséreteikkel, külföldi lelkészek, tudósok gyakran látogattak a Kollégiumba és az országos vásárok alkalmával az ország minden részéből, külső országokból is nagyon sokan keresték fel Debrecent. De mindezekhez nem volt hasonlítható az 1849. január és június közötti időszak. 1849. január 3-án kezdődött meg a menekülők bebocsátása a város kapuin, az Erdélyből, a délvidékről menekülőkkel, az itt állomásozó katonasággal és az ide szállított foglyokkal az idegenek száma meghaladta a kilencezret. Debrecenben csak két közepes méretű fogadó állt rendelkezésre - a Nádor és a Fehér Ló. A lakosok földszintes családi házakban laktak, ahol a vendéget csak az ún. tiszta szobában lehetett elhelyezni, emeletes épület néhány volt a városban. Debrecen január 8-ig befogadott minden állami szállítmányt, elhelyezett minden hivatalt, elszállásolta a nagyszámú menekültet.

10 írói túlzás volt azt állítani, hogy a menekülteket lágy kenyérrel és tiszta ággyal várták. Nem is tehették volna meg, hiszen váratlanul, felkészülésre időt sem hagyva jöttek az átfagyott, éhes és a bizonytalanságtól rettegő emberek Debrecenbe. A város lakói és az ide kényszerült közel háromezer ember konfliktusokkal terhelt 150 napot töltöttek el együtt. A menekültek áradata felbolygatta a város korábbi csendjét a katonai beszállásolásokkal, a katonai-rendőri hatóságok zaklatásaival, az élelmiszerárak felverésével, az ellátásban mutatkozó zavarokkal, az utcák és terek zsúfoltságával és esetenként hangos kocsmázással. De az otthonuktól elszakadtak helyzete még nehezebb volt, hiszen egy rendezetlen, felkészületlen környezetbe kerültekamely később valamennyire konszolidálódott -, ahol meg kellett küzdeni a sárral, az elszállásolás okozta kényelmetlenséggel, a megélhetési gondokkal - a lakbérek árát a nagy kereslet ugrásszerűen megemelte, de hasonló helyzet volt az