Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Rendszerváltások A város - Nagy Imre Gábor: Pécs szabad királyi város 1848 tavaszán
Somogy megyében sem volt gond a húsellátással, mert sok vágómarhával rendelkeztek. 76 A baranyai sokkal magasabb húsárakra 1848 nyarán is panaszkodtak a nemzetőrök. A megye közgyűlése többször foglalkozott azzal a kérdéssel, hogyan lehetne a nemzetőröket lehetőleg olcsó és mégis egészséges hússal ellátni, de meghirdetett árverések nem jártak eredménnyel és nem sikerült olcsón (vélhetően az árszabásban rögzített fontonkénti 14 váltókrajcáros áron) húst beszerezni. A veszprémi nemzetőrök parancsnoka, Eszterházy Károly őrnagy szintén kifogásolta, hogy nemzetőrei Baranyában drágán kapták a húst. A vágómarhákat nem tudjuk, honnan szerezték be a pécsi mészárosok. Kézenfekvő lenne, hogy a szomszédos megyékbe mentek vásárolni. A legtehetősebb pécsi mészárosmester, Sillay Ignác szarvasmarha-vásárláshoz mégis Szerbiába és Boszniába kért útlevelet április végén. 78 (Ugyancsak Sillay Ignác céhmester volt az, aki ügyesen kihasználta a hús iránti igényt, mert nyáron már a két mészárszéket birtokolt. 79 ) A húshiánynak szinte szükségszerű velejárója volt a hamis mérték használat (amikor kevesebb húst adtak a kelleténél) és a minőségrontás. 80 A pécsi mészárosokat is megbüntették 12-12 forintra, mert április 3-a és június 20-a között hamis mértéket használtak. 81 A büntetésnek nem lehetett sok foganatja, mert szeptember 3-án újra hamis mérték használatán kapták a mészárosokat. 82 A vágómarha hiányát a városi tanács szerint az úrbéri viszonyok megszűnése okozta. Ez hihetőnek tűnik, mert 1848 előtt az állati vonóerőt a szarvasmarha szolgáltatta, és az ökörállomány többsége a robotoló jobbágyság tulajdonában volt. A robot eltörlése után a nagybirtokos Baranya földesúri gazdaságai igaerőhiánnyal küszködtek, az igaerő kineveléséhez pedig fokozottabban rászorultak a szarvasmarha-állományra. 83 A kenyér ára Pécsett kedvezően alakult 1848. év első felében, mert a gabona ára is viszonylag kedvező volt. Az ezt megelőző két évben ellenben drága volt a gabona és drága volt a kenyér is. 1848. január 30-án Luzsevich László polgármester azt jelentette a tanácsnak, hogy a Pécs határában levő 2432 hold szántó gabonatermése ugyan nem elegendő a városnak, de helyben lévő püspöki, káptalani, papnöveldéi uradalmakból, sőt a szomszédos Somogy és Bács-Bodrog megyékből szállított gabona és élelmiszer bőségesen elegendő. Március 17-én szintén azt jelentette Radenich Imre városkapitány, hogy a pécsi molnárok a lakosság ellátásához elegendő liszttel rendelkeznek. A városban ekkor 32 malom működött és a molnárok ezenkívül még 13 lisztraktárat állítottak fel. A liszt, kenyér és zsemle ára júliusban is ugyanannyi volt mint 1847 decemberében, mert gabona piaci ára sem változott. 84 Később a fokozott háborús igénybevétel hatására a kenyér árának emelésére a korban szokásos eszközt: a minőségrontást és a súlycsökkenést alkalmazták. 85 A só ára Pécsett 1848 végéig nem változott. Csupán 1848 végén Windischgrätz herceg hadjárata során terjesztettek híreket az egyes cikkek drágulásáról Dél-Dunántúlon is, amelynek hatására Pécsett pl. egy Berecz nevű sóárus egy krajcárral drágábban adta a só fontját. 86
