Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Rendszerváltások A város - Nagy Imre Gábor: Pécs szabad királyi város 1848 tavaszán
A belső társadalmi ellentétek kiéleződése 1848 tavaszán az ország több városában - Pesttől Vágújhelyig - zsidóellenes megmozdulásokra került sor. Pécsett elsőként a zsidók kiűzését Szabó Péter uradalmi ügyész kezdeményezte. A város főterén (akkor Nagy tér, Piac tér, ma Széchenyi tér) március 21-én azt mondta, „[...] hogy ő 2000 kebelbéli lakos élén állva e városi zsidókat kiűzendi [...]. "A városi tanács elé idézett Szabó Péter megígérte, hogy ezután a legnagyobb csendben fog maradni és semmilyen zavargásban nem vesz részt. Ezután a tanács Szabó Pétert, mert mint nemes ember a vármegye joghatósága alá tartozott Perczel Imre másodalispánhoz kísértette, aki Batthyány Lajos miniszterelnök rendelete alapján őt a csend és rend fenntartására felszólította fel, majd haza bocsátotta. 87 A zsidóellenes hangulat ettől nemcsak hogy nem ült el, sőt a lakosság egy része a zsidók azonnali kiűzését követelte a városi tanácstól, amely először engedett, majd még aznap délután visszakozni próbált. A zsidók kényszerű elköltözéséről és a március 27-i eseményekről a legilletékesebb, Pintér Mihály főbíró számolt be a MOIB-nak: „[...] számos lakos a közgyűlésben megjelenvén elhatároztatni kívánta, hogy a zsidóság háromszor 24 óra alatt e városbuli kiköltözésre szorítassék. Az ezt követelő sokaságnak megmagyaráztatok, hogy a törvény ellen a hatóságnak hatalmában nem áll a zsidókat, kiknek lakhatási engedelmek vagyon, e városból kitilthatni, és felszólíttattak a követelők a csend s rend megtartására, de nem szűntek meg a zsidók kiűzését sürgetni. Ezután felszólíttattak a követelők, hogy azok, akik a zsidók kitiltását kívánják, egy kérelemlevelet írjanak alá, de azok ezt megtagadták és csak a zsidók kitiltását kérték elhatároztatni. Minden felszólítás, csillapítás hasztalan lévén, s ellenállásra erő nem lévén, nehogy a közrend megzavartassék, a gyűlés kénytelenülve kimondotta, hogy a zsidóknak kiköltözni kell. Hanem azonban a tömeg távoztával délutáni 4 órára ülés tartása rendeltetett, mely ülésben a beltanács a választó polgársággal tanácskozván, rendelések tétettek, hogy a zsidók akármi bántalmakkal ne illettessenek, vagyonok és személyek bátorsága megőriztessék [...]. " 88 A március 27-i, zsidókat kiköltözésre szorító határozat be sem került a városjegyzőkönyvébe. Csak a délutáni, már módosított határozatnak van nyoma. Itt ismertették a zsidók kérelmét, hogy ne űzzék ki őket három napon belül, mert a. / A vagyonuk kereskedelmi árucikkekben fekszik, amit ilyen rövid idő alatt lehetetlen elszállítani. b. / A jelentős kintlévő követeléseiket a kitűzött határidőn belül nehezen lehetne behajtani. c. / Az általuk használt bérelt idegen javak keresztények tulajdonát képezik. á.l Az ártatlan gyermekeikkel, akik között ágyban fekvő betegek is vannak, felelőtlenség lenne útra kelni. e./ Maguknak sincs menedékük, nemhogy javaikat oda biztonságba elvihetnék.
