Keresztury Dezső: Egry brevárium (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága)
t 5 Megszokta, kívánta vagy eltűrte - de mindenképpen őrizte magányosságát. Persze nem a szó ma szokásos értelmében, mint kivetettséget, elidegenedést. Mindig összeverődött körülötte egy kis baráti kör: ennek tagjait szerette, hűséges volt hozzájuk, sokkal igazi, mély érzelmi szálak kapcsolták össze; s bár nem egytől elhidegedett, közömbös akkor sem lett irántuk. Egész életét vigigkíséri két asszony. Ezekkel a ragaszkodásnak, a szeretetnek egészen különböző szálai fűzték ugyan öszsze, de nélkülük elképzelhetetlen az ő igazi alakja: édesanyja és felesége. Édesanyjára nem tudok másként gondolni, kevesebb tisztelettel és megbecsüléssel, mint azokra a hallgatag türelemmel, szelíd szívóssággal s magukat nem kímélő áldozatkészséggel folyton csak munkálkodó névtelen nő-hősökre, akiknek az emberiség fennmaradását köszönheti. Egy mind nehezebb természetű, düheit s megaláztatásait italba fojtó férj oldalán voltaképpen egyedüli támasza lett gyermekének. Sorsa, helytállása igen sokban emlékeztet József Attila Mamájára. Neve is ; mert csak Mamának hívta mindenki. Egry számára is ő volt sokáig az egyetlen menedék, a legnehezebb, legziláltabb körülmények közt a végső fogódzkodó, a sokszor alighogy öszszetákolt otthon őre: a puszta létével vonzó-megtartó, gondjaival is felemelő sziget.