Keresztury Dezső: Egry brevárium (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága)

Nem sokan élünk már, akik ismertük, akik láttuk még tennivenni a Tomaj-fölötti ház körül, vagy üldögélni csendesen a kemence-tűzhely mögött meghúzódó külön kis vackában, akik beszélgethettünk vele egyszerű életének nehéz emlékeiről, örömeiről, fő gondja és büszkesége tárgyáról, fiáról, akinek jelentőségéről talán ha sejtelme volt, de akire öregen, folyton köhécselve is úgy szeretett volna vigyázni, csak éppen hogy az nem engedte, nem tűrte e vigyázást. Egry tőle örökölhette a balsors csapásait szívósan tűrő kitartást, az életnek, munkának mint természetes kötelességnek vállalását, a szegénységben is megőrzött-kivirágoztatott lelki gazdagságot, a mogorvaságba rejtetten is derűs jószívet, a szennyes körülményekben is beszennyezhetetlen tisztaságot, a maga helyét szótlan természetességgel elfoglaló arányérzéket. Minden egyháziasság, kenetesség nélküli hivő lélek volt. Egry nagyon szerette s ezt a maga nyers-darabos módján mindig meg is mutatta. A figyelmes szemlélőnek mindent elmond erről az az egyszerűségével, majdnemhogy fakóságával lenyűgöző fény, amely a Mamáról festett arcképéről felénk sugárzik, s méltó párjává teszi e művet Rembrandt annyiszor megcsodált rokon tárgyú remekének. Akik ismertük a Mama és a Piktor viszonyát, tanúságot tehetünk mély, meleg emberi szépségéről. Hogy mit vállalt érte s vele Nenne, Pauler Juliska, fentebbi utalásom még jelezni is alig képes. Valaki, akit a társadalmi külsőségeknek, a hagyományos, a vallás és az erkölcs parancsai által meghatározott szokásoknak tiszteletére neveltek; aki rangos családja kötelékében „valaki", „úrihölgy", a látszatot mindenképpen őrizni köteles feleség, anya volt: egyszerre vállalta a társasági botrányt, a családi rang elvetését, az anyagi kockázatot és lelki békéjének feldúlását. Mert Pauler Juliskát megszólta s voltaképpen kivetette a „jótársaság" ; családjának csak kis részével állt helyre később úgy-ahogy az inkább baráti, mint a nehéz próbákat is megálló testvéri, rokoni kapcsolat. Vagyonának nagy részét Egryre költötte ; hiszen jórészt egyedül ő fedezte hosszú ideig eltartásuknak, s néhány barát mellett később is főként ő a beteg művész gyógyíttatásának költségeit, ő biztosította a művészi válságból csak lassú