S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

Előszó

Előszó Az esztendő az egymást váltó évszakok körforgásában telik el, amely megadja ezen időszak teljességét és ritmusát. Van egy munkával teli ideje, amely az ünneptelen félév és egy ünnepekkel sűrített szakasza, s ez az ünnepes félév találó elnevezést kapta. Az esztendő ritmikus változását a Nap járása határozza meg, amely az ember mindennapi életét, munkáját, a gazdasági élet feltételeit egyaránt megszabja. ' A körforgást biztosító évszakváltások egyben évnegyedek kezdetei is, amelyekhez az esztendő kultikus egységében mindig gazdagabb szokáskincs és hiedelmek együttese kapcsolódott. A kereszténység felvételével ezek a szentek névünnepeihez kötődve éltek tovább, állandó változásoknak is kitéve. A körforgás és ritmikus változás jellemzi az egyházi, azaz a liturgikus esztendőt is, amelynek két fő része, fő ünnepköre a karácsonyi és a húsvéti időszakasz. Közöttük az esztendő vasárnapjait, különféle emlékünnepeket és a köznapokat találjuk, amelyben minden nap egy-egy szent névünnepe. Az egyházi ünnepkör kialakulásának középpontjában a hét állt a kereszténységgel egyidős ünnepekkel: a vasárnapokkal, húsvéttal, pünkösddel. A pogány hatások és a különböző eretnekmozgalmak ellensúlyozására a keresztény ünnepek évszázadok alatt újakkal gazdagodtak. Gyarapodásukban a csodák, a bajokból, veszedelmekből való megmenekülések, nem ritkán pedig a hit védelmében az ellenség felett aratott győzelmek játszottak szerepet. Utóbbiak különösen a Mária-ünnepek kialakulására voltak döntő hatással. A liturgikus esztendő ünnepeinek rendje a 313 után beköszöntő békével elindult folyamat eredménye, amelyben a zsidó és a pogány ünnepek is szerepet játszottak. Az ünnep szent nap, s ennek igénye és a többitől való elkülönítése egyidős az emberiséggel. Eredetileg olyan áldozat volt, amellyel az ember az életére hatással lévő nagy eseményeket a mágia segítségével igyekezett befolyásolni. Ez az eredete a különböző vallások ünnepeihez kötődő hasonló kultikus szokásoknak.

2 Ugyanakkor az ünnep az emberiség olyan ajándéka, örömforrása, amelyben múlt, jelen, jövő és a hagyomány egyszerre találhatók meg. Megszentelő szertartásainak célja az ember és a természetfölötti között megvalósuló kapcsolatteremtés. Ehhez bizonyos feltételek, lelki-testi felkészülés szükségesek, amelyek külsőségekkel és hagyományos szokásokkal járnak együtt.

1