S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)
Évközi jeles napok
nultak egy-egy kereszthez és a három szent egyikének (naponta másét!) közbenjárását kérték, hogy a határ, a termés a fagykártól megmeneküljön. A Káli-medencében és Szentgálon csak a fagyosszentek után ültették ki a paprikaés paradicsompalántákat. Mindszentkállán azt mondták, hogy ha „Orbán leszállt a kemencéről", már nem fagy le a krumpli szára, azaz nem kell hideg időtől félni. Veszprémvarsányban „fagyos szájú Orbánnak" nevezték a napot. Dörgicsén úgy mondták, hogy a „hideglikú Zsófi" még a kemencén ül, azaz még hideg lehet. Általános vélekedés volt, hogy Orbán leszállt a kemencéről és levetette nadrágját, azaz fel lehetett venni Orbán után a nyári vászongatyát. A Somló környékének szőlősgazdái szerint „ha Orbán nevet, a szőlő sír", azaz fagykár érte, de a „síró Orbán a szőlősgazdákat is megríkatja", vagyis az ilyenkor hullott csapadék ugyanúgy ártalmas a szőlőnek. Május 16-án Nepomuki SzentJánosra emlékeztek, a XTV sz.-ban élt vértanúra, a „hallgatás szentjére", akinek példája nyomán boldog volt és az lehet mindenki, aki a nyelvével nem vétkezik. A gyónási titok megőrzésének mártírja a vízen és hídon járók védelmezőjeként vált népszerűvé a XVII. sz.-ban. Kultuszáért a barokk kor sokat tett. A Közép-európai népi vallásosságnak különösen kedvelt szentje lett. Vidékünkön is több út menti szobor hirdeti tiszteletét, amint karingben, karján feszülettel és feje felett ötcsillagos glóriával áll szoborfülkében vagy szabadon. Kultuszának terjesztésében jelentős szerepet vittek a jezsuiták. A hívők a jó hírnek és névnek megőrzéséért is kérték közbenjárását. 324 Tisztelete Szent Miklósét (vízen járók védelmezője!) háttérbe szorította. Nagyvázsonyban, Magyarpolányban, Somlójenőn, Díszeiben, Hegyesden, Örvényesen, Bakonybélben, Pápán, Sáskán, Tihanyban, Berhidán, Nemeshany és Káptalanfa között ma is áll szobra és pestisemiéművek pl. Veszprém, Szentháromság szobor, Káptalantóti, Szentháromságoszlop mellékalakjaként is szerepel. Tihanyban még az 1920-as, 1930-as években a halászok feleségei virágokkal díszítették fel Nepomuki Szent János szobrát és közbenjárásáért könyörögtek, hogy a halászok a pusztító balatoni viharoktól megmeneküljenek. A bakonybéli szoborról az a monda járta, hogy ha a déli harangszót meghallja, leveszi fejéről a bírétumot. Egy herendi atyafi az 1900-as évek elején megleste, s mivel ez nem következett be, panaszt tett a bencés apátságban János ellen, ahol azzal vigasztalták, hogy akkor éppen nem hallotta. 325 Városlődön, mivel fogadott ünnepük volt, Nepomuki Szent János napján és az azt megelőző nyolc napon a templomban litániát tartottak tiszteletére. Az árvíz pusztítása és a jégverés ellen kérték közbenjáró segítségét. 326 A XVII. sz.-ban kibontakozott Jézus Szíve kultusz a térség szakrális hagyományaiban mindössze nagyszámú képi és szoborábrázolással volt jelen.
