S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

Évközi jeles napok

és a Szentlélek nevében. Nemcsak a ház ajtajait, hanem az istálló és az ólak ajtajait is kereszttel jelölték meg, hogy a gonosz erőknek se emberen, se állaton ne legyen hatalma. Ezen szokásban kétszeres biztosíték érhető tetten: a szentelt felhasználása, a szent segítségül hívása és a kereszt erejével való védekezés. Kolontáron Szent György-nap kora reggelén a gazda a fal mellett megkezdve körülseperte a házat (mágikus kör!), hogy a gonosz szellemeket távol tartsa. Ezeknek a mágikus eljárásoknak hátterében a gonoszt legyőző (sárkány!) lovagszent, György erejében való hit húzódik meg. Valamennyi idekötődő hiedelem erre épült, ezen alapult. A Balaton mellékén, Tihanyban ilyenkor fogták szákkal a „szentgyörgyi keszeget". Amikor íváskor az ikrájukat a kövek közé lerakó keszegek kijöttek, az egymást értesítő tihanyiak a víz szélére állva szákkal fogták ki tömegesen a halat, amit azonnal zsákba merítettek és hazavittek. Annyit fogtak ilyenkor, hogy kenyér nélkül ették. Úgy tartották, hogy aki a szentgyörgyi keszeg pikkelyéből hármat pénztárcájába tesz, abból a pénz soha nem fog kifogyni, hisz a „halpénz" mindig benne marad. A nap időjárásjósló is: amennyivel Szent György előtt megszólalnak a békák, annyival fognak utána hallgatni, vagyis későn jön meg a tavasz. Korai aratásra lehetett számítani, ha látszott a rozs feje Szent György napján. Aki Szent György hajnalán a vetésből valamennyit a házba vitt, az védelmet jelentett a jégkárral szemben. A Szent György napi eső pedig a jó termés záloga volt. Azt tartották, hogy ha Szent György napig nem jön meg az enyhe, tavaszi idő, már csak akkor lesz meleg, ha „Orbán leszáll a kemencéről", vagyis május végén. Ez a nap jeles vetőnap is volt. Déli harangszókor kellett elrakni az uborkamagot, hogy jól teremjen. Köveskálon ennek érdekében a szomszédból ellopták a fakanalat, és az uborkaföld sarkába tűzték. Ekkor volt a bab vetésének is az ideje. Ha a szentgyörgyi varjú eltudott bújni a vetésben, akkor jó termésre lehetett számítani. Magyarpolányban a szőlő metszését Szent György napig kellett elvégezni. Csopakon Szent György hetében „rakományozták" (vetették el) a krumplit, kukoricát, babot. Szent György napja tehát mágikus serkentő eljárásokban ugyancsak gazdag volt, s ez nemcsak a növényekre, hanem az állatokra és az emberre is vonatkozott. Aki megfürdött a szentgyörgyi harmatban, megszépült. Annak a szeplős lánynak, aki Szent György előtt fecskét látott, Szent György napján a kút kávájára kellett hajolnia, háromszor ismételve: „Fecskét látok, szeplőt hányok, Aranyfonalat gombolyítok. "