S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

Évközi jeles napok

Biztos lehetett abban a szentgáliak szerint, hogy szeplői elmúlnak. A „szentgyörgyi pille" (lepke) szerencsét hozó volt. Aki megfogta és zsebébe tette, biztos lehetett állatai eredményes eladásában. A Szent Györgykor ültetett kotlós alá férfikalapban vitték a tojásokat, hogy sok kakas legyen közöttük. Úgy hitték, hogy ezek a tojások mind hasak lesznek, de mindig páratlanul kellett a kotlós alá tenni őket. Amikor a kotlós felállt a fészekről, akkor férfi ruhadarabbal kellett letakarni a tojásokat, hogy mind kikeljenek. Szent György napja volt a szolgaszegődés, a pásztorfogadás és az állatok első kihajtásának napja is. Ilyenkor hurcolkodtak a cselédek egyik helyről a másikra. Kemenesszentpéteren reggel a kisbíró kidobolta a pásztorfogadás időpontját. Ezen a napon történt az első kihajtás is. Amennyiben rossz idő volt, akkor csak jelképesen hajtottak ugyan ki, de a kihajtás megtörtént. Dörgicsén óriási zajkeltéssel járt együtt a kihajtás, ami nagy eseménynek számított az egész falu életében. A gazdák borral és pénzzel ajándékozták meg ilyenkor a pásztorokat. Az állatok védelmét különféle mágikus cselekedetekkel igyekeztek biztosítani, amelyben a szentelményeket is segítségül vették. Ezért szenteltvízzel locsolták meg őket, hogy egészségesek maradjanak és ősszel is ilyen állapotban kapják vissza valamennyit. Ilyenkor ültették a tojásokra a ludakat, mert a kanászt szerencsehozónak tartották. Veszprémvarsányban az állattartó gazdák Szent Györgykor elkísérték a jószágot a legelőre. A falu végén az út két oldalán tüzet raktak és annak füstjén hajtották át az állatokat, hogy a gonosz, ártó erőknek ne legyen hatalma rajtuk. A szokást az 1920-as évekig gyakorolták. A füstölés, a szenteltvízzel való megöntés a magyar nyelvterületen másutt is ismert, de az európai folklórból szintén nagyszámú példa hozható. A füstölés esetében a tűz tisztító erejét érvényesítették. A Kemenesalján pemeten, nyírágseprűn vagy kötényen engedték keresztül az először kihajtott malacokat, hogy hazataláljanak. Karakószörcsökön zöld bodzaággal hajtották ki először a marhákat, amit azután rontás ellen az istálló ajtaja fölé tűztek.

509 Balatonfüreden Szent Györgytől Szent Mihályig a református templomban minden nap hajnali 4 órakor meghúzták a harangot, ami az állatok körüli teendőkre figyelmeztette a gazdákat és amelyért a megrendelők külön fizettek, egészen az 1940-es évek közepéig. A német nyelvterület keleti részén, valamint a szláv nyelvterületen az állatok első kihajtásának ideje április 24-e, míg a német nyelvterület nyugati részén, továbbá az ettől nyugatra lévő területeken ennek napja május 1je volt, ezért az állatok első kihajtásához kapcsolódó szokások erre a két napra koncentrálódtak. A magyar nyelvterület a német és a szláv között he-