S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A Mária-ünnepek

tak megállni az egyes stációknál, hanem egyenesen felmentek a Kálváriadomb tetejére, ahol a pap megtartotta a litániát, amelynek végeztével imádkozva, énekelve lementek és 10 órakor már a templomban voltak a misén. Délután 2 órakor volt ismét litánia, ahova legtöbben ugyancsak elmentek. Mária külön májusi ünneplése mintegy 250 esztendős múlttal rendelkezik, s a hónap utolsó napja Mária királynéi mivolta előtt tisztelgő nap 1954 óta.

278 Július 2-a Sarlós Boldogasszony ünnepe, Máriának Erzsébetnél tett látogatása, a Vizitáció, amely napot a XIII. sz.-ban kezdték megülni és tiszteletét terjeszteni, de egyetemessé a XIV sz.-ban vált csak, magyar nyelvterületen ferences hatásra pedig a középkor végén. Ezen ünnephez kapcsolódik az esti harangszó Mária tiszteletére. Sarlós Boldogasszony tiszteletének kiteljesedése a barokk világához köthető.

279 Sarlós Boldogasszonyt általánosan a várandós anyák oltalmazójának tartották. Sok faluban ekkor a termésért könyörögtek. Kiscsőszön már előző nap kidobolták, hogy délelőtt „sarlósi mise" lesz, senki ne kezdje meg előtte az aratást. Mise után szoktak aratni menni. Dobán a kápolnánál, fent a Somló hegyén volt Sarlós Boldogasszonykor a mise. Ezen a napon itt senki nem kezdte meg az aratást. A Káli-medence falvaiban kifejezetten tilalmas volt ezen a napon aratni, míg másutt ekkor kezdték meg a nagy munkát, előtte hálát adva a termésért. Az aratókoszorú, amely a nappal végsősoron összefügg, szentelmény volt, mindig megőrizték a következő esztendőig. Csupán a Tridenti Zsinat után került a paraliturgikus szentelmények közé.

280 Szentgálon „Sarlóskor" már célszerű volt a cséplésen is túl lenni, nehogy „beleessen az eső a teknőbe", azaz meg ne ázzon a gabona, mert a liszt minősége ezt megsínylette. Az ilyen lisztből készült kenyér tésztáját nagyon keményre kellett dagasztani. Pulának Sarlós Boldogasszony is fogadott ünnepe lévén, ezért ilyenkor a földeken nem, legfeljebb a szőlőben dolgoztak csak. A napot követően kezdték meg az aratást. Voltak olyan faluk, ahol a „sarlósi mise" idején a templom falához támasztották a kaszákat, amelyekkel arattak, így az áldásból a munkaeszközök is részesedtek. Kármelhegyi Boldogasszony vagy Skapulárés Mária ünnepnapja július 16-a, a karmelita rend kiváltságos ünnepe. Alapja Stock Szent Simon rendalapító (XIII. sz.) látomása, amely szerint a Szűzanya a skapulárét (vállruha) nyújtotta át neki, mondva: „Aki ebben hal meg, nem jut a pokol tüzére."

281 Azonban a szent hegyen a Szűzanyának, mint Kármelhegy Védőasszonyának tisztelete már a III. sz.-tól létezett.

282