S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

ja és ő több mint 22 esztendeig (1932-ig) viselték a pirgerek ruháját és puskáját Űrnapján, valamint püspöklátogatáskor, hisz ilyenkor a püspök tiszteletére, aki bérmáló körútja alkalmával keresett fel egy-egy települést, már a fogadásnál, majd a szertartás alatt, az Evangélium olvasása előtt és Úrfelmutatáskor ugyancsak díszlövéseket adtak le. A pirgerek ezért nem mentek be misekor a templomba, hanem kint megálltak és a kapitány vezényletére megadott pillanatban dördültek el puskáik. Püspökfogadásra pedig lóhátra ült az ünnepélyes fogadást adó pirgercsapat. A szertartások alatt a pirgercsapat rendkívül fegyelmezett volt, az úrnapi sátraknál sorfalat alkottak és a kapitány vezényletére vigyázzállásban, tisztelgés után adták le a díszlövéseket. Nagyvázsonyban a XLX. sz.-ban még a magyar és a német pirgerek valóságosan, nemzeti hovatartozás szerint különültek el. Az elnevezés megmaradt, de a XX. sz.-ban az elkülönülés már foglalkozási csoportot jelentett: az egyiket az iparosok (magyar), a másikat a gazdák (német) alkották. Az egyik csütörtökön (magyar), a másik pedig vasárnap (német) tartotta Úrnapját, s ilyenkor a sátrak is a falu más-más helyére kerültek: csütörtökön a falubeli plébániatemplom környékére, vasárnap pedig a Szent István templom közelébe. Csütörtökön magyar, vasárnap német vezényszavak hangzottak el. A „magyar pirgerek" az Iparos Lövészegyesület tagjai voltak, kapitányuk a Lövészegyesület vezetője. Rajta kívül két tisztségviselője volt még az egyesületnek: a segédkapitány és a zászlóvivő. Űrnap előtt néhány nappal a kapitánynál összejöttek és egy keveset gyakoroltak. Vezényszavaik katonaiak voltak, puskájuk a Lövészegyesület egycsövű puskája. Egyébként mindenhol a Lövészegyesület fegyvereit használták. A kapitányok pedig karddal vezényeltek. Űrnapján a kapitány házánál gyülekeztek, majd a zenészekkel együtt, zeneszóra, katonás oszlopban a plébánoshoz mentek, akit a templomba kísértek. Mise alatt a templom előtt várakoztak, majd csatlakoztak a körmenethez és minden sátornál áldás után „tiszteletet adtak", azaz meghajtották a zászlót és a kapitány „tűz!" vezényszavára díszlövés sorozatot adtak le. Mise után hazakísérték a papot és ugyancsak díszlövéssel búcsúztatták. Vasárnap hasonlóan történt a német pirgerek szolgálata is.

270 Totvazsonyban szintén a kapitány irányításával vettek részt az úrnapi szertartáson a pirgerek, akiknek vezényszavai a Monarchia közös hadseregének német vezénylésével voltak azonosak. A kapitány itt is kardot viselt. Űrnap reggelén a kapitánynál gyülekeztek és a hét tagú fúvószenekar, valamint a három ütős kíséretével a plébániára vonultak, ahol a kapitány engedélyt kért a plébánosnak a templomba való átkísérésére. A pirgerek a templom előtt, a zenekar pedig a kóruson helyezkedett el. Az Evangélium felolvasásának és az