S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

Az úrnapi körmenet felállásának ugyancsak meghatározott rendje volt. Misével kezdődött a szertartás, majd felállt a körmeneti oszlop. Elöl ment fehér ruhában, kezén - sok helyen - kesztyűvel 8-10 lány, akik kis kosarakból szórták a virágszirmot a pap elé, amely természetesen az Oltáriszentségnek szólt. Utánuk ment baldachin alatt a pap stólával, kezében az Oltáriszentséggel. Mellette mentek a ministránsok, a Balaton-felvidéki német falvakban viszont a pap mellett két oldalon az ún. pirgerek vonultak, a Lövészegylet vagy a Polgári egylet (Bürgerek) tagjai, egységes ruhában tizenkettő, tizenhat vagy huszonnégy fő. Ezeken a helyeken a ministránsok a virágszirmot szóró lányokat követték. A pap után a képviselőtestület tagjai, majd a lányok, asszonyok, legények, házasok alkották a körmenetet. A két világháború között sok helyen a virágszirmot az ugyancsak egységes ruhában vonuló Mária-lányok szórták. Német falvakban a pirgereket a fúvós zenekar követte, akik mind a templomban, mind a körmenetben zenéltek. Az úrnapi körmenet előtt már jóelőre tisztára seperték a járdákat és sok helyen virágot, gyertyákat helyeztek az utcai ablakokba. A tartalék virágszirmokat pedig kosárban a menet végén vitték. A Balaton-felvidéki német falvak mindenikében Űrnapjához sajátos szokás kötődött, amelyet röviden pirger-szokásnak neveztek. Lényege volt, hogy katonaviselt házas férfiak meghatározott létszámban (12, 16, 24, 36 fő) azonos öltözetben és puskával vettek részt a szertartáson, valamint a körmenetben, amikor is minden Úrfelmutatáskor egyszerre, de más-más elosztásban a levegőbe lőttek. Ugyanezt tették az Evangélium felolvasásakor is. A körmenetben katonás rendben álltak fel. Viseletük falvanként különbözött egymástól. Pulán fekete zsinóros öltönyt, fehér inget, csizmát, pörge kalapot, Nagyvázsonyban a magyar pirgerek csukaszürke egyenruhát, tölgyfaleveles, majd kakastollas kalapot, a német pirgerek pedig a házasságkötéskor viselt fekete ruhájukat vették fel, Totvazsonyban fekete posztóruhában, rézgombos mellényben és fekete (asztrachán) sapkában, Barnagon, Vöröstón ugyancsak fekete posztóruhában, amely bélelt volt, nagy rézgombokkal díszes mellényben és új virágbokrétával vagy mirtuszkoszorúval, pávatollal ékesített fekete asztachánsapkában voltak. A pirgerek mindig választottak maguknak kapitányt, aki vagy a társadalom magasabb szintjén helyezkedett el, például Pulán az erdészt, vagy jómódú gazda volt, hisz a pirgereket a körmenet után illett vendégül látnia. Ugyanakkor jó szervezőnek is kellett lennie, hisz a menet felállásának megszervezése és a szertartás egészének katonás rendben való levezénylése mind az ő feladatai közé tartozott. A pirgerszerep sokszor öröklődött. Például a 103 esztendős (szül. 1897) Timmer Antal mondotta el Vöröstón, hogy az édesap-