S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

tó nap is volt. Pl. az a lány, aki akkor varrt, az öltések számával megegyező esztendeig nem mehetett férjhez. Aki pedig a tükröt törte el ilyenkor, 7 esztendeig maradt még pártában. Ugyanakkor András napja a gazdasági esztendő lezárását is jelentette, így nem véletlen, hogy a múlt század végén a Kemenes vidékén ezen a napon jelentkeztek az uradalmi cselédek az intézőnél, ahol eldőlt további sorsuk: megtartják-e, vagy menesztik őket.

25 Dörgicsén ekkor hajtottak ki utoljára a pásztorok, majd elszámoltak a gazdákkal. A jószág kedvébe járni igyekeztek, ezért külön abrakkal, moslékkal, illatos szénával és egy-egy almával várták őket behajtáskor, hogy jól érezzék magukat otthon is. Azt a pásztort, akinek a kezén elhullott jószág, jelképesen vesszővel csapták meg a gazdák, hogy az elkövetkezendő esztendőben jobban vigyázzon a rábízottakra.

26 Általános volt az a hiedelem, hogy András-napi malacokat nem jó venni, mert orbáncosok lesznek, vagy elpusztulnak. Tihanyban a XX. sz. elején még úgy tartottak, hogy András és Luca között disznót sem szabad vágni, mert elromlik a húsa, pedig András napját és az azt követő napokat disznóölő napokként tartották számon általánosan. Szent Miklós, a IV sz.-ban élt myrai püspök, akinek kultusza a VI. sz.-tól keleten, a IX. sz.-tól nyugaton egyaránt elterjedt volt, a legtiszteltebb szentek közé tartozott, a gyermekeknek, diákoknak, a házasságnak, a kereskedőknek, a zarándokoknak és minden vízen járónak védelmezőjeként ismerték, tisztelték, aki gyakran viaskodott eredményesen az ördöggel is, innen ered a krampusszal való ábrázolása.

27 A legendájából ismert történet (a szegény lányokat, hogy megmentse a rossz úttól, pénzzel megajándékozta) analógiájára ajándékozták meg napjának reggelére (dec. 6.) a gyermekeket, az ablakba kitett cipőbe helyezve el az ajándékokat: almát, diót, aszalékot. A tehetősebbek cukrot is adtak. Jó gyermekek ajándékot, a rosszak csak virgácsot kaptak. Ez egy máig élő, általános szokás, bár a II. világháború előtt mégsem gyakorolták minden közösségben. Miklós napjához azonban olyan szokások is kötődnek, amelyek a középkori európai diákszokásokban gyökereznek.

28 Döntően német falvakban ugyan, de magyar közösségekben is előfordult a Miklós-napi alakoskodás. Az egyik változat szerint a család vagy a rokonság egyik tagja kifordított kucsmával a fején, kifordított kabátban, bundában és álarcban, kezében láncos bottal járta sorra a gyermekes házakat, ahol a gyermekek magaviselete felől érdeklődött, sőt több helyen imádkoztatta őket, meggyőződni akarván tudásukról. Voltak helyek, ahol férfiak és nők egyaránt beöltöztek (Ugod), másutt csak gyermekek, akik szakállt, bajuszt ragasztottak, láncot kötöttek derekukra, amit állandóan csörgettek (Veszprémvarsány, Kemenesszentpéter), majd a gyermekek „megimádkoztatása" után átadták a szülők által