S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

összekészített ajándékot (alma, dió, sült krumpli, esetleg cukor). Egy faluban több „mikulás" is járt. Eredetileg nemcsak a gyermekes házakhoz mentek, hanem mindenhova, s céljuk az adománygyűjtés volt. Nemesvámoson a „láncos Miklósok" asszonyok voltak, akik kosárban hordták szét a gyermekeknek szánt ajándékokat.

29 Balatonfüreden nagyobb lányok és legények öltöttek maszkot, Mikulásnak és krampusznak öltöztek fel, így mentek el ajándékot vive a kisgyermekes házakhoz, azonban a szokás már a két világháború között sem volt általánosan gyakorolt. Egyes helyeken viszont még az ilyenkor elmondott mondókákra is emlékeztek. így Veszprémvarsányban: „Csörgő láncon hátul táncol, En vagyok a Mikulás. Sok ajándék, cukor, játék, Van batyumban egy rakás. Ha jók lesztek, itt van, esztek, Kerek alma szép piros. Rosszak lesztek, verve lesztek, A virgácsom jól suhog. "

30 A vers nyilvánvalóan nem népi alkotás, hanem iskolamestertől származik. Ugyanez mondható el az ugodi Miklós-mondókáról is, amit az 1970-es években már csak a legidősebbek tudtak. Ez esetben a balázsolás vagy a Gergely-járás köszöntőjének utánérzésével állunk szemben, amelyet egyfajta szövegromlás is jellemez. „ Örüljetek Mikulásnak, Mert ma vagyon napja, Tanításunk tanítását általa mutatja. Örömet a háznak, Asszonya urának, És a házban lakó Minden családjának. Hát ti vének, öregek minek szomorkodtok? Talán bizony, talán bizony magányos a sorstok? Nem ám férjhez menni, Galibát szerezni, Hol vagyon az olvasótok Róla imádkozni?"

31