S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

Advent négy hete böjti idő volt, amikor többnyire hústalan, böjtös ételeket ettek, a buzgóbbak szerdán és pénteken szigorú böjtöt tartottak és általában kerülték a zsírral készült ételeket is. Vöröstón volt olyan család, akik advent 4 hetében minden este a nyitott kályhaajtó elé ültek és végig imádkoztak közösen a rózsafüzért. Ugyanakkor ez az időszak, tekintettel arra, hogy a téli napforduló közelében van, a legrövidebb nappalokkal és a leghosszabb éjszakákkal rendelkező, ami a néphit szerint legalkalmasabb volt a varázslásra, mivel ekkor tulajdonítottak legnagyobb erőt a gonosznak. Ennek megakadályozására mágikus cselekvések sorát végezték, összekapcsolva a szenteknek ez időre eső névünnepével, hogy segítségüket és közbenjárásukat kérve, távol tarthassák a gonosz erőket. Az ünnepkör első ilyen jeles napja András-nap (nov. 30.), amely az őt megelőző Katalin napjával (Alexandriai Szt. Katalin - nov. 25.) és az őt követő Borbála-nappal (dec. 4.) együtt ún. házasságjósló szentek napjaiként váltak ismertekké. Szent András apostol (f43) napja a VIII. század óta megtartott ünnep volt, a „kisfarsang" végét jelentette. „András zárja a hegedűt" - mondták, mivel kezdődött a böjt, amikor zajos mulatságot nem illett tartani. Alexandriai Szent Katalin a IV sz.-ban élt vértanú volt, akinek ünnepét a XIII. sz.-tól kezdve tartották meg. A középkor egyik legkedveltebb és legnépszerűbb szentjének (a fuvarosok, bognárok, kerékgyártók, molnárok, fazekasok egykori védőszentje) mondható. A herendiek számára a Katalin-bállal zárult a vígasságok ideje, s ettől kezdve már az adventi böjtöt számították. Szent Borbála, a tüzérek, bányászok és a jó halál védőszentje, ugyancsak a IV sz.-ban élt. Napján a magyarpolányi asszonyok a legutóbbi évtizedig imádkoztak Szt. Borbála imádságát. Mindketten a 14 segítőszent közé tartoznak. Napjukon általánosan elterjedt szokás volt a cseresznyefa vagy meggyfaág bevitele, amit Katalin-ágnak ill. Borbála-ágnak neveztek. A levágott gyümölcsfaágat vízbe tették, a sublót vagy a szekrény tetejére helyezték el. Karácsonyra ha kivirágzott, akkor a családban lévő, eladósorú lány férjhez menetelére következtettek, amelynek megvalósulását az új esztendőben várták. Szentgálon mezítláb vitték be a meggyfaágat, amelynek virágait csak az éjféli mise után vették szemügyre. Amennyiben páros volt, az új esztendőben a család készülhetett a lakodalomra. Tihanyban a meggyfaág kiágazásaira a családban, a rokonságban lévő lánynevekkel ellátott cédulákat akasztottak. Amelyik ágacska karácsony reggelérc kivirágzott, az azon lévő név viselője az új esztendőben várhatta kérője megérkezését. Szentgálra többféle gyümölcsfa ágát (szilva, körte, barack, alma, cseresznye, meggy) is betették ezen a napon egy tejesköcsögbe és a karácsonyig tartó időben történt virágaikból a következő esztendő termésére következtettek. Veszprémvarsányban e napokon a leányok fedőt gurítottak,