S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

azt tartva, hogy amerre elgurul, onnan várható a vőlegény érkezése. Ugyanitt a legények meghajlítottak egy pálcát, amerre kiegyenesedve elpattant, arról várták jövendőbelijüket. A Káli-medence falvaiban Borbála napján a libákat mezítláb hajtotta ki a gazdasszony az utcára, „hogy szeretőt keressenek maguknak", vagyis a gunarat nem tartó asszonynak is sok libája legyen. A tyúkok élelmét ilyenkor, élve az analógiás mágiával, abroncsba szórták, hogy ne széledjenek széjjel, maradjanak együtt.

11 Tihanyban ugyancsak kiseprűzte libáit a gazdasszony az utcára, ha gúnara nem volt, s a következőket mondta: „Járgyál ludam ékesen, foggy szeretőt, ne egyet!".

14 András napja különösen gazdag volt házasságjóslásokban, némely jósló cselekmény azonban nemcsak ezen a napon, hanem Luca napján is megjelent. Legáltalánosabb András-napi jóslás a jövendőbeli férj személyének megismerésére irányult. Ennek érdekében alkalmazták a lányok a böjtöt. Ez a böjt, a 9 szem búzával és 9 korty vízzel csupán egy napra szólt, mágikus cselekedet lévén, kikényszerítő erőt tulajdonítottak neki. Úgy hitték, hogy aki a fenti böjtöt megtartja, s éjszakára párnája alá a varázslás eszközeként férfi gatyát (legények női inget - pl. Veszprémvarsányban) tesz, megálmodja jövendőbelijét. A vizsgált térségben egészen általános volt ez a szokás. Valójában az étel önmaguktól történő megvonásával arra kényszerítették a természetfölötti erőket, hogy teljesítsék kívánságukat,

15 amelyhez az eredményesség érdekében a szent apostolt kérték közbenjáróként. A szokás a ráböjtölés szokáskörébe tartozik, amely a keresztény Európa két szélén - nyugaton (Írország) és keleten (Magyarország) - maradt fenn, tehát peremjelenségként értékelhető, bár évszázadokkal korábban a középső részeken is létezett. A megnevezett esetekben a sikeres jóslás előfeltétele volt ez a böjt. Az ezt követő álom pedig a szerelmi álmok kategóriájába tartozik,

16 amely a vizsgált területen csupán ehhez az egyetlen naphoz kötődött, kivéve Veszprémvarsányt, ahol Borbála napjához is. A Káli-medence katolikus falvaiban (Mindszentkálla, Szentbékkálla, Kékkút, Salföld) az eredményes álom érdekében elalvás előtt a párnát 99-szer megforgatták. Néhány helyen mondóka kíséretében kérték Szent András segítségét a jövendőbeli megtudakolásához. Padragon lefekvés előtt az ágy lábához térdelve mondták: „Szent András mondd meg nekem, ki lesz a férjem!"

17 Ugodon pedig átlépték az ágyat és úgy mondották: „András kérlek, ágyláb léplek, mondd meg nékem, ki lesz az én férjem!" Ugyanígy gyakorolták ezt Kemenesszentpéteren is, egész napi böjtöléssel, lefekvés előtt elmondva a mondókát, az eredményes álom érdekében. Mindszentkállán elalvás előtt 77-szer megforgatva a párnát, mondták: „Párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa meg nekem jövendőbeli párom!"