Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

1809 és Pápa - HUDI JÓZSEF: Közigazgatás és honvédelem 1809-ben

A nemesi vármegye helyzete 1809-ben A nemesi vármegye, mint a magyar közigazgatás középszintű szerve, a XVIII. században - részben a felvilágosult uralkodók reformjai nyomán - szakszerűbbé és hatékonyabbá vált, miközben autonómiája szűkült. II. József (1780-1790) a közigazgatás racionalizálása, az állami bürokrácia kiépítése során a megyei autonómiát is megszüntette, de intézkedései halálával semmissé váltak. A XIX. század elején részben állami irányítás és ellenőrzés alatt álló, részben autonóm vármegyei igazgatásról beszélhetünk, melynek mozgástere több szempontból korlátozott volt. A tisztségviselők intézkedési jogkőre a vármegye határain belül érvényes, a szomszédos megyében már nem. A megyén belüli eljárás sem lehet egységes: a jobbágyok zöme uradalmakban, személyes függésben élt, velük a földesúr megkerülése nélkül érintkezni nem lehetett. A lakosokkal való bánásmódot rendi helyzetük határozta meg. A nemesek többsége falun lakott, kis birtokán gazdálkodott, s paraszti módon élt. Inkább elszenvedője, mintsem alakítója volt a történelemnek. Mivel szabad királyi város nem volt a megyében, a városi polgárság a mezővárosokban tömörült, melyek közül Veszprém és Pápa emelkedett ki. Közülük Pápa volt a nagyobb, népessége meghaladta a 10 000 főt (1829-ben már a 13 000-et), Veszprémé azonban 7-8 000 között mozoghatott (csak 1829-ben érte el a 9 000-et).

3 A megyei tisztikar főként a köznemesség közép- és kisbirtokos részéből verbuválódott, amely 1809-ben a nemesi nacionalizmus híveként lépett fel. A XVIII. század második felétől a nemesi tisztségviselők többsége képzett embernek számított, s mint ilyen, a jogi-uralmi szakszerűséget képviselte, míg a kinevezettek (pl. sebészek, orvosok, számvevők stb.) körében a tárgyi szakszerűség dominált. A követelményeket részben a kormányzati szervek (a Magyar Királyi Helytartótanács), részben az országos és helyi szokásjog határozták meg, a normatívákat csak részben foglalták írásba. 1790 után a vármegyék a polgári nemzeti kultúra intézményeinek (nemzeti könyvtár, katonai akadémia, színházak) megteremtését is támogatták. A napóleoni háborúk korában (1792-1815) első helyen a magyar nyelv és irodalom felvirágoztatása állt. A vármegyék többsége 1805-ben vagy a következő évben a magyar nyelvű közigazgatásra tért át.

4 1809-ben a reguláris hadseregekkel egyenrangúnak mondott nemesi haderő vezényleti nyelve is - elvileg - magyar volt.

5 Veszprém megye a XIX. század elején az ország közepes nagyságú, de fejlettebb megyéi közé tartozott, lakossága 1804-ben meghaladta a 155 000 főt.

6 Az igazgatás eredményességét a hierarchikus szervezet, a hatáskörök elkülönítése, a tisztviselői 3

ILA-KOVACSICS 1964. 319., 399. 4 Veszprém megye 1815. november 12-től, Zala megye 1816. január 1-től tért át magyar adminisztrációra. Zalára Vő. MOLNÁR 1996. 155. Veszprém megye a magyar nyelvű igazgatás meghonosítása érdekében Pest és Zala megyéhez hasonlóan - egy közigazgatási szakszótárt is készíttetett: ÉSZREVÉTELEK 1807. A DRK gyűjteményében B. I. 260. raktári számon megtalálható kötet címlapjának belső oldalán a következő feljegyzés olvasható: „ Tekintetes Pápai Sámuel Úr, Tekintetes Veszprém Vármegye Tábla Bírája, és a Pápai Uradalom első, és igen érdemes Fiscalissa. mint ezen Munka egyik Készítője ajándékozta a Pápa Ref: Collegium Bibliothecájának. Pápán Maius 23dikán 1807ben." Az előszó szerint a megye 1807. böjtmás (március) hó 4-én, Pápán tartott közgyűlésén fogadták el a bizottság munkáját, s döntöttek kinyomtatásáról. A kötet Veszprémben, özvegy Szammer Klára nyomdájában készült. 5 A nemesi felkelés korszerűsítési törekvéseiről ÓDOR 1992; A Habsburg haderőről VERESS 1992. 6 ILA-KOVACSICS 1964. 33.